Karácsony környékén mi nevelőszülők már tudjuk, hogy komoly kihívások várnak ránk az ünnepekben. A legtöbb nevelt gyermek ilyenkor ugyanis hazamehet vér szerinti családjához, természetesen csak oda, ahol erre megfelelőek a körülmények. Vannak akik csak egy napra, van aki viszont akár több napra is újra régi családjával lehet. Minden gyermek esete más és más, ezért egyénenként bírálják el, van-e erre lehetőség, ha ezt a vér szerinti szülő kéri. Mert sok esetben például eszükbe sem jut. Ott, ahol viszont igen, és a gyám erre esélyt is ad, komoly felkészülési folyamat veszi kezdetét.

A szeretet ünnepe tájékán sok szülőben felelevenedik az anyaság, apaság érzése, több esetben akár úgy, hogy gyermekét egész ...

Őrjöngő kiabálás. Sikítozás. Csapkodás. Ütlegelés. Rombolás. Földön fetrengés. Csend. Sírás. Ölelés. Nevetés. Naponta többször egymás után. Minden "roham" után, teljes emlékezet kiesés. Nem történt semmi. Mosolygós arccal néz ránk és azt kérdezi: " Most mi bajotok van?" Nevet. Játszani hívja testvéreit, de ők még a sokk hatása alatt vannak. Nem tudják kezelni a helyzetet. Egy szemvillanás. Ennyi telik el egy őrjöngés vége, és a nevetés között. Nincs kiváltó oka. Nem ütközött semmilyen ellenállásba. Egyszerűen kitör belőle, és végig söpör mindenkin mint egy dühöngő hurrikán. 

Ez a vihar, most 5 éves. Nem emlékszik egy ilyen rohamra sem. Nem tudja miről beszélünk, ha kérdezzük tőle miért csinálta. ...

"Egymagam vagyok, senki sem szeret 

Szívem összeszorulva a földön reszket

Remeg ajkam, hideg a testem.

Az érzés, darabokra töri lelkem. " 

Évike 

Becsapódott mögötte az ajtó. Édesanyja távolodó alakja könnyei homályába veszett. "Intézetbe mész! A fene se küszködik veled! Te teszed tönkre az életemet!" Ezek voltak az utolsó szavai. Ez a pár mondat örök emléket vés egy kisgyermek emlékezetébe. Még akkor is, ha csak 3 éves. 

Évike 3 éves volt, mikor édesanyja intézetbe adta. Korábban otthon lakott, édesapjával és testvéreivel. Sokat veszekedtek. Mindig hideg volt, így emlékszik, de együtt voltak. Imádta a testvéreit. Négyen voltak együtt. Évike volt a legkisebb közülük, Józsi pedig a ...

  Az érzés, mikor kicsit lenyugszanak a kedélyek, összecsiszolódik a család, elülnek a viharok, és beköszönt a béke, kimondhatatlan. Olyan lehet, mint mikor egy ötezer darabos kirakós utolsó darabját teszed a helyére. Kicsit fellélegezhetünk, és a mindennapos túléléseket felváltja az együtt töltött idő élménye, a pillanatok megélése. 

Bogyó 4 hónapja van velünk. Ez idő alatt sokat változott. Pozitív irányba. Elvonási tünetei voltak, így éjszakánként nem aludtunk. Bogyó kiabált, rázta a kiságyat, néha remegett. Nem sírt, ha felvettem nem ölelt meg, csak kiabált és ütött bárkit aki a közelében volt. Előfordult, hogy egy dühroham közben öntudatlan állapotban csapkodott, testét megfeszítve próbált bennem és ...

"Én azt hiszem gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi." /Szabó Magda/

1. A jövő generációja, egy új nemzedék

Nemes hivatás nevelőszülőnek lenni. Megélni, benne létezni pedig kimondhatatlan élmény. Igen, minden nehézség ellenére. Bár a hétköznapokban nem kevés problémával nézünk szembe, mégis ott lebeg egy cél a szemünk előtt: Tisztességes, jó és boldog embereket nevelni a jövő számára! 

Gyermeket nevelni a legnagyobb kihívás az életben, a nevelt gyermekek nevelése pedig még több próbatétellel jár. Az ott megélt sikerek, a szemünk előtt felnövő gyermekek hihetetlen átalakulása közös munkánknak köszönhetően, csodálatos élményekkel gazdagít minket. 

...

" Az életünk abban a pillanatban kezd véget érni, mikor szótlanok maradunk azokról a dolgokról amik igazán számítanak. " / Martin Luther King/

Hangos a média attól, hogy nincsenek nevelőszülők. Mi, akik ebben éljük a mindennapjainkat, tudjuk ennek az okát. Talán a felszínen azok is sejtik, akik csak betekintenek a mi világunkba. Amellett, hogy ez a világ egyik legszebb hivatása, a legnehezebb is. Korábbi cikkeimben írtam már Nektek azokról, amikkel mi nevelőszülők szembesülünk nap mint nap, mikkel küzdünk, milyen problémák merülhetnek fel a gyermekekkel akiket nevelünk, milyen nehéz egyensúlyt találni a vér szerinti család és a nevelt gyermekkel való kapcsolat kialakításában.

Azonban egy komoly és sokakat érintő ...

A halottak napja keresztény ünnep, az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Mindenkiért, aki már itt hagyott minket. A legtöbben ilyenkor szűk családi körben emlékeznek meg szeretteikről, közösen látogatnak ki a síremlékekhez, mécseseket, koszorúkat visznek. De hogy éli ezt meg egy nevelt gyermek aki távol van a saját vér szerinti családjától? 

Attól, hogy valaki jelenleg állami gondozásban él, nem jelenti azt, hogy mindig is abban élt. A gyermekek jó része már egész nagy korában került be a rendszerbe, így több évig saját, vér szerinti családjában nevelkedett. Ott voltak a szülők, papák, mamák, unokatestvérek, rokonok, ebben a közegben élték mindennapjaikat. Ahogy ...

" A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, kínt, szenvedést. "

Babóca már több mint egy hónapja él velünk. A mindennapjaink részévé vált. Olyan hamar fogadtuk el, vált természetessé jelenléte, hogy meg is feledkeztünk egy-egy pillanatra arról, hogy ő még beilleszkedik. Már többször meséltem Nektek arról, hogy milyen folyamat követi egy nevelt gyermek családba kerülését. Az első időszak a bizalom kiépítéséről szól, arról, hogy megismerjük egymást. Kitapasztaljuk egymás szokásait, alkalmazkodni tudjunk hozzá. Megtanuljuk a másikat. Nálunk ez 7 embert érint. Engem, és a 6 gyermeket. Így nyilvánvalóan nem lehet egyszerű. 

Babóca érkezése nagyon zökkenőmentes volt. Nem volt ...

Mikor olvasol a nevelőszülőségről az újságokban, vagy hallod a rádióban, tévében, teljesen más elképzeléseid vannak arról, mit is jelent nevelőszülőnek lenni, mint miután már része vagy ennek a világnak. Gyönyörű hivatás a miénk. Hiszen emberi sorsokat fordíthatunk jobbra, változtathatunk meg. De ennek nagyon rögös az útja, nagyon nehéz végig menni rajta, főleg úgy, hogy közben minden oldalról kapjuk a pofonokat. Zárt világ a miénk. Egy külön társadalom. Csak azok érthetik igazán mit élünk át nap mint nap, akik ugyanúgy részei ennek valamelyik oldalról.   Vagy azért, mert hivatalból végzik a munkájukat, vagy azért mert nevelőszülőként segítik a gyerekeket, vagy maguk a bajba jutott gyerekek. De sokan vagyunk. Sokan ...

"Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."

/Márai Sándor/

Levelet kaptam. Egy meghívót, nem idézést. Megkértek, hogy jelenjek meg egy tárgyaláson, ahol nevelőszülőként számoljak be a hozzám került gyermek állapotáról, mondjam el az észrevételeimet, tapasztalataimat. 

Mint utóbb megtudtam, ezt nem sok nevelőszülő vállalja. Mindegy lett volna, hogy tudom előre, milyen nehéz  lesz, akkor is vállaltam volna. Hogy miért? Mert nekem  a gyerek az első. Ha nincs esélye haza kerülni, ha olyan körülmények közül jött, olyan bánásmódot kapott ami nem emberhez méltó, akkor az ő érdeke az, hogy minél előbb örökbefogadhatónak nyilváníthassák. Hiszen vannak olyan gyermektelen párok, akik arra ...