2018. június 10. 

A fegyelmezés feladata egy nevelt gyermek esetén 2. rész - fegyelmezési trükkök

 A gyerekek természetes módon feszegetik a határaikat, szegik meg a szabályokat, azáltal próbálgatva saját életterüket. Teljesen normális az, hogy egy gyermek néha engedetlen, nem teszi amit kérünk, vagy netán pontosan az ellenkezőjét teszi.

Korábbi cikkemben írtam arról, mi hogyan fektettük le az alapokat, a K.E.K.SZ. módszerrel. Most néhány trükköt, ötletet írok le, amik nálunk beváltak, működtek.

Fontos, hogy a fegyelmezés módszere ne sértse a gyermek személyiségét, tudnia kell, hogy nem vele, csupán a viselkedésével van probléma, azon kell változtatni. Pl. Soha ne mondjuk neki, hogy "Buta vagy!", hanem azt, hogy "Butaságot csináltál!". Így megmarad az önbizalma, a biztonságérzete. Meg kell értenie, hogy a viselkedése nem helyes, változtatni kell, de nem szabad, hogy teljes személyiségében ingassuk meg.

Éljünk minél többet a pozitív megerősítés nevelési eszközével! Dícsérjük mindenért amiért lehet! "Milyen szép rendet raktál!" "De ügyesen eltetted magad után a tányért!" "Milyen ügyes vagy, hogy köszöntél az utcán a néninek!" 

Minél több pozitív megerősítést kap a gyermek, annál jobban rögzül benne, hogy mi az ami helyes és mi az ami nem. 

Bebe rendszeresen verekedett, mindenre rúgás, vagy ütés volt a reakciója. Bebe 7 éves, már nagyobb, így vele több módszert is alkalmaztam. Otthon rendszeres volt az, hogy ok nélkül belerúgott vagy beleütött a fiúkba és Lilibe is. Minden egyes ilyen alkalommal megfogtam a kezét, letérdeltem hozzá, félrevittem, hogy megbeszéljük. 

 Előfordult, hogy egy-egy ilyen alkalommal dührohamot kapott, az arcát tépte a kezével és közben kiabált, látszott, hogy egyáltalán nem hallja amit mondok. Ilyenkor az első, és legfontosabb, hogy lenyugodjon. Próbálkoztam azzal, hogy átölelem és az ölemben megnyugtatom. Sajnos ez nem vált be, mert ilyenkor engem is megrúgott, ütött, tépett, csak még jobban belehergelte magát. 

Megnyugtatás

Minden nevelt gyermek traumatizált, hiszen ki lettek emelve a vér szerinti családjukból. A nagyobb gyermekek többsége pedig már olyan élményekkel érkezik a nevelőcsaládba, amiket fontos megérteni és elfogadni. Fontos, hogy megértsük a gyermek miért viselkedik úgy, ahogy, hogy azután korrigálni tudjuk, helyes irányba tudjuk terelni őt. Nem tudhatjuk, hogy előtte korábban milyen mintákat látott. A konfliktuskezelést ugyanúgy tanulni kell, és ha eddig neki nem volt kitől, vagy rossz minta volt előtte, nem várhatjuk el, hogy helyesen cselekedjen. 

Egy ilyen dühroham alkalmával, bevittem a szobába, leültettem a szőnyegre, és egy nagy plüss macit adtam a kezébe (egyrészt azért, hogy saját magában nehogy kárt tegyen, másrészt a maci megnyugtatólag hat minden kisgyermekre). Bebe kiabált mikor bevittem, rúgott, harapott. Míg ő a szőnyegen ült, én halkan beszéltem hozzá, hiába kiabált, akkor sem emeltem fel a hangom. Folyamatosan mondogattam neki, megértem, hogy dühös, de ez a viselkedés akkor sem helyes. Segítek, hogyan kell helyesen, de akkor nyugodjon meg, és figyeljen. Elmondtam, hogy most is szeretem, de ezt nem teheti meg, nem bánthat másokat. 

Minden ilyen alkalom után egyre gyorsabban nyugodott meg. Először 20 perc kellett, aztán 15, most már el sem jut a dührohamig. 

Következmény

Fontos, hogy minden helytelen cselekedetnek legyen következménye. Ha sokszor csak ígérgetünk, de aztán nem tartjuk be azt, a gyerekek hamar rájönnek, hogy nem számít mit tesznek, nem lesznek következményei. 

A büntetésnél fontos szem előtt tartani:

- Ne várjunk vele! Ha elhalasztjuk a büntetést, akkor a gyermek már nem fogja tudni miért is kapta azt. Nem fog emlékezni arra, amit elmondtunk neki, hogy mit és miért nem szabad. (Pl. holnap nem játszhatsz a kedvenc játékoddal! - másnap már nem fog emlékezni arra, miért is kapta ezt a büntetést.)

- Ne tartson sokáig! Nálunk jól bevált módszer, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelően annyi perc büntenést kapnak, ahány évesek. Pl. Zé 8 éves, ezért ha olyasmit tesz ami nem elfogadható akkor beküldöm  a szobájába 8 percre. Addig nem játszhat, nem beszélgethet a többiekkel, csak gondolkozhat. Nagyon nem szereti, ezért inkább kétszer meggondolja mit tesz és hogyan. Szerencsére nagyon ritka, hogy büntetni kell.

- Egyszerű legyen! Pl. gondolkozó szőnyegre való ültetés a korának megfelelő időtartamig. 

- Mindig legyen következmény! A gyermekek ismétlés útján tanulnak. Ha mindig ugyanazt közvetítjük nekik, akkor el fogják tudni sajátítani a helyes viselkedés szabályait. Ezért fontos, hogy minden esetben legyen következménye a rossz viselkedésnek. Ha következetlenek vagyunk, akkor összezavarjuk vele a gyermeket, nem fogja érteni, hogy egyszer miért lehet, máskor pedig miért nem. 

 - Ne félemlítsük meg! Ha nem hajolunk le hozzá, ha emelt hangon kiabálunk, ha fenyegetjük, akkor megfélemlítjük a gyermeket. A megfélemlített gyermek úgy tűnhet szót fogad. De nem fogja megérteni a miért-eket. Azért fogad szót, mert fél és nem azért mert megértette, hogy az a viselkedés helytelen. Így később sem fog helyesen viselkedni.

 Fontos az, hogy ne alkalmazz fizikai fenyítést, mindegy, hogy milyen rosszaságot követett el a gyermek. A babák és a kisgyermekek még nem tudnak összefüggést teremteni a vétség és a fizikai fenyítés között.

A helyes viselkedés

Bebe azért verekedett folyamatosan, mert az eszköztára csak ebben merült ki. Nem tudta, hogy ha problémája van akkor azt meg lehet beszélni, nem tudta, hogy ha nem tetszik neki valami, akkor lehet szólni a másiknak. A helyes viselkedést meg lehet tanulni, de nem könnyű, és nem rövid folyamat egy nevelt gyermek esetén. A már berögzült viselkedés minták feloldása, és az újak rögzítése nagy feladat. Azonban minél előbb megtanulják a helyes viselkedés alapjait, annál nagyobb esélyük lesz egy boldog, kiegyensúlyozott, önálló életre.

Minden esetben, ha a gyermek helytelenül cselekszik, le kell ülni vele, és át kell beszélni a történteket, majd elmondani, mi lett volna a helyes. Fárasztó igen, hogy minden egyes konfliktus helyzetben újra és újra elmagyarázzuk mit kellene tenni. De minél többször hallja a gyermek, annál hamarabb fogja tudni alkalmazni azokat. 

Bebe most már ritkábban verekszik. Először szól, ha nem tetszik neki valami. Megtanulta, hogy mindent meg lehet beszélni, csak figyelni kell egymásra. Megtanulta, hogy a verekedés nem old meg semmit. 

De ehhez az kellett, hogy minden alkalommal mikor dühbe gurult valamiért, leüljünk és megbeszéljük:

- Miért mérges?

- Lehet rajta változtatni?

- Hogyan érheti el amit szeretne?

Egy idő után rájött, hogy azzal ha verekszik csak messzebb kerül a céljától! 

A gyermeknevelés nem könnyű feladat. Kitartást és önfegyelmet kíván. A mostani erőfeszítéseink azonban később megtérülnek! Ha a kezdetektől fogva következetesen betartatjuk velük a szabályokat, de emellett érzik, hogy szeretjük és tiszteljük őket, az egyéniségüket, később felelősségteljes, ömmagukban és másokban megbízó felnőttekké válhatnak, akik nem félnek az élet kihívásaitól. 

2018. május 16. 

A fegyelmezés feladata egy nevelt gyermek esetén 1.rész

Ha egy nevelt gyermek bekerül a családba, akár otthonból, akár a vér szerinti családjától kerül hozzánk, nehéz elvonatkoztatni a ténytől, hogy hátrányos, hányattatott sorsa volt. Hajlamosak vagyunk arra, hogy szemet hunyunk először apróságokon, amik később azonban komoly problémákhoz fajulhatnak. 

Sok kérdés merül fel ilyenkor egy nevelőszülőben:

Mikortól fegyelmezzünk? Amint belép az ajtón már fel kell állítani a szabályokat? Vagy hagyjuk, hogy megszokjon minket, a környezetet, és azután kezdjük el fegyelmezni?

Kell-e egyáltalán a szigor,  a fegyelem ezeknek a gyermekeknek? 

Mikor kell mindenképpen rájuk szólni? Mit tehetünk, ha helytelenül viselkednek?

A fegyelem szükségessége

A fegyelem célja, hogy a gyermekeinknek szabályokat, korlátokat, kereteket adjunk, annak érdekében, hogy a közösségben, a társadalomban eredményesen működhessenek együtt. Személyiségük kialakulóban van, saját magukat, a külvilágot, a társadalmat és a normatív értékrendszert tanulják. Természetes, hogy egy kisgyermek önmagától nem tudja, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ilyenkor a szülők türelemmel, folyamatosan terelgetik csemetéjüket, állandó ismétlésekkel erősítik a kialakuló értékrendszer alapköveit. 

-  A szabályok, a keretek támpontok a gyermekek számára. Biztonságot adnak nekik.

- Ha a környezet, a tőlük elvárt viselkedési módok kiszámíthatóak, akkor megnyugtatóak is lesznek számukra. Segít kialakítani a bizalmat másokban, és saját magukban is. 

- Megtanulják a tiszteletet, megtanulnak kompromisszumot kötni, mely hatalmas segítség lesz számukra a megfelelő kapcsolatrendszerek kialakításában, a közösségbe való beilleszkedésben. 

De mi történik akkor ha ez kimaradt egy gyermek életében? Mi történik ha ez az értékrendszer NEM JÓ, ami már kialakult a gyermekben? 

A család, ahová ezek a gyermekek bekerülnek egy egység. Ennek az egységnek, mint együttműködő, közösen lavírozó hajó legénységének a közös nyelv a kulcsa. Ez a nyelv pedig, amit a legénység minden tagjának ismernie kell: 

                                                                                    K.E.K.SZ.

                                     Következetesség , Együttműködés, Kitartás, SZabálytisztelet

Jót szoktak mulatni ezen a gyerekek, mikor egy-egy konfliktus esetén megkérdezem tőlük, tudjátok-e mire kell figyelni ha probléma van? Milyen nyelven is beszélünk egymással?

Rávágják, hogy KEKSZ nyelven. 

Mindegy honnan jött. Mindegy, hogy eddig mit tanult. Mindegy, hogy eddig mit látott, mit tartott jónak. Az is mindegy, hogy mennyi ideig. Ez egy új hajó, új legénységgel, új szabályokkal.

KÖVETKEZETESSÉG

 Az első, és egyik legfontosabb alapja a KEKSZ-nek a következetesség. Ha nincs következetesség, hiába van együttműködés, akkor nem lehet már kitartás, és szabálytisztelet sem!

A szülő feladata az, hogy a következetességgel, a folyamatos visszajelzésekkel, ugyanazt kommunikálja gyermeke felé, ugyanazon viselkedésre, önazonos reakcióval. A gyermek ismétlés során tanul, folyamatos visszajelzések szükségesek számára ahhoz, hogy tudja, amit éppen csinál az megfelel-e az értékrendszerünknek, vagy sem. 

Mi segíthet abban, hogy következetesek maradjunk?

1. Az életkorának megfelelő, egyszerű szabályokat állítsunk fel! Át kell gondolni, hogy az általunk elvárt viselkedési forma, milyen módon tartható be legegyszerűbben, legérthetőbben a gyermek számára. Tarhatunk neki kiselőadást minden nap a rossz viselkedéséről, de abból semmit sem fog megjegyezni. Nem fogja tudni mit hibázott, miért haragszunk rá és helyette hogyan kellett volna viselkelkednie.

Elmesélek egy példát  a saját életünkből. Mi az első perctől kezdve felállítottuk az alapszabályokat. Ezek a szabályok egyszerűek, érthetőek. Ilyen például az, hogy TILOS BÁRKIT BÁNTANI. 

 Bebe az iskolában, bántott egy kisállatot, ami sajnos ennek következtében elpusztult. Bebét behívták az                 igazgatói irodába, ahol elmondták neki az általam is felállított alapszabályokat, amik a következők:

- Tilos bárkit bántani !

- Tilos bárkit megbántani!

- Tilos hazudni!

Mikor megkérdezték tőle, hogy mégis miért tette ezt, azt felelte, hogy azt hitte, az egy egér. Nem értették a válaszát, hiszen élőlény, senkit nem bántunk legyen az ember vagy állat.

Az egér az ő értékrendje szerint azonban nem bárki, mivel azt tanulta korábban, hogy az egy kártevő. Így nem érezte azt, hogy megszegi az alapszabályt.

Ilyenkor újra le kell ülni, és tisztázni az alapvető fogalmakat is, hogy pontosan mikre vagy kikre vonatkoztatjuk az alapszabályokat!

A következetesség egyik alapja a megértés. Akkor tudunk következetesek maradni, ha meg tudjuk érteni, hogy a gyermek hogyan értelmezte át, vagy félre az általunk elmondott alapszabályt. Nem minden esetben van szó engedetlenségről, vagy szándékos szabályszegésről, figyelembe kell venni ilyenkor a gyermek már kialakult értékrendszerét is.

2.  Ne állítsunk túl sok szabályt! Egyértelmű, hogy ha túl sok a szabály, akkor nem fog tudni emlékezni mindenre. Túl nagy nyomás nehezedik rá, túl sok mindennek kell megfelelnie, aminek képtelen, ezért folyamatos negatív visszacsatolást kap. Ezáltal pedig a viselkedése is egyre inkább negatív lesz majd. Törekedjünk arra, hogy minél rövidebben, egyszerűbben, érthetően hozzuk tudomására!

3. Nekünk szülőknek is be kell tartanunk a szabályokat! Egy hajón evezünk, és kapitányként még inkább példát kell mutatni. Ha a gyermek azt látja, hogy az általunk megbeszélt szabályokat mi magunk nem tartjuk be, már el is veszítettük a tiszteletét és  a hitelességünket!

4. A szabályok megszegése következményekkel jár! Minden gyermek szereti feszegetni a határokat, nyilván úgy tudja behatárolni akár saját magát, a korlátait, hogy körül vonalazza a láthatatlan kerítést maga körül. Azonban meg kell tanulnia, hogy ha átlépi a megengedett határvonalat, megszegi az egyik alapszabályt, annak következménye van! (Erről bővebben későbbi cikk szól majd!)

EGYÜTTMŰKÖDÉS

"Egy hajóban evezünk." Közösen. Együtt. 

Ez azt jelenti, hogy ha te nem evezel valamiért, pl. mert haragszol a másikra, vagy megbántva érzed magad, akkor a hajó előbb utóbb eltéved, irányt vált. Ha már ketten nem eveznek a hajóban, akkor akár sziklának is csapódhat és elsüllyed. Azt szeretnénk, ha sokáig úszna a hajó?! Jó lenne még sokáig a vízen úszkálni?

A gyerekek szeretik ha valami számukra is teljesen érthető, elfogadható. Nálunk a hajós példánál maradva, könnyen fel lehet vázolni, hogy a családban, a "hajóban" kinek, hol , mi a szerepe. Mindenkinek van szerepe. Van aki a kormányrúdnál áll, van aki a vitorlát húzza fel, van aki evez....stb. Ahhoz, hogy a hajó menjen, mindenkinek tennie kell a dolgát. Anélkül nem megy. 

A tó tükrén hajók lennénk
Csak sodródnánk, ilyen jó még
Sose volt

Belemerül az ég a vízbe, nincsen másik part
Ez a nap is az ébredéstől az álmainkig tart
Bármi lesz még, veled akarnék
Veled akarnék már mindent!

/Margaret Island - Veled minden/

KITARTÁS

Miért kell újra és újra elmondani ugyanazt?!

Nincs olyan gyerek, aki első szóra megért mindent és azt is teszi amit kérünk tőle. Meg kell tapasztalnia, hogy amit mondunk komolyan mondjuk. Ma is, holnap is és azután is. A szülők legtöbbször nehezen viselik a többszöri ellenállást, vagy a határok feszegetését, a próbálkozásokat. 

A kitartás, a következetesség vezet eredményességhez.

Fontos, hogy amit mondunk, azt betartsuk, fontos, hogy kitartsunk elveink mellett! Ha kérünk valamit gyermekünktől, ne alkudozzunk! (A gyerekek többsége tudja, hogy anya három rászólás után feladja, apa már csak 5, a nagyi viszont már a másodiknál enged. ) Miért is fogadna szót, ha tudja, hogy ha még párszor meghallgatja a szabályt, de következmények nélkül anya feladja majd a küzdelmet, és enged. 

A gyerekeknek meg kell szokniuk a szabályokat, főként igaz ez a nevelt gyermekekre. Be kell épülniük az életükbe, amit csak az ismétléssel érhetünk el!

SZABÁLYTISZTELET

  Az alapszabályok felállítása egy közös célt szolgál. Ezt a gyermekeknek is tudniuk kell. Tudniuk, ismerniük kell a célt, hogy aztán tehessenek érte, megértsék, miért kell tenni érte. 

A szabályokat a gyermekekkel együtt átbeszélve, együtt kell felállítani! Mindig, minden esetben itt is figyelembevéve a gyermekek életkorát, addigi életkörülményeit, értékrendjét. 

A szülők sokszor "őrmester" szerepben érzik magukat otthon, mikor minden percben fegyelmezni kell gyermekeiket. Ez egy állandó feszültséghez, ingerült hangulathoz vezethet, amely nem hat pozitívan sem a család életére, sem a gyermekek személyiségének fejlődésére. A gyermekek nevelése nem "idomítás", hanem felkészítés az életre! Ahhoz, hogy ezt ők is megértsék, fontos az alapszabályok miért-jeinek tisztázása. 

Miért nem szabad senkit bántani?

Miért nem szabad hazudni?

Miért nem szabad a másikat megbántani?

Fokozatosan kell megismertetni a gyermekeket a szabályokkal és azok "miért-jeivel" is! Saját nyelvükön, saját életkoruknak megfelelően meg tudják érteni, hogy a szabályok nem ellenük vannak, hanem értük. 

Azért nem szabad senkit bántani, mert ha megteszed, és bántod, megütöd, már nem fogunk együtt evezni, nem tudjuk közösen irányítani a közös hajónkat. A hajó akkor pedig irányt vált, eltéved, sziklához csapódhat és elsüllyed.

Azért nem szabad hazudni, mert a legénység minden tagja ugyanazt a hajót segíti a tengeren. Ha én hazudok neked, hogy evezek, de közben mégsem, akkor a hajó irányt vált, eltéved, sziklához csapódhat és elsüllyed.

Azért nem szabad a másikat megbántani, mert akkor akit megbántottunk nem fog tudni evezni. Rossz kedve lesz, nem akar majd evezni. Akkor  a hajó pedig irányt vált, eltéved, sziklához csapódhat és elsüllyed.

Ezt pedig nem akarjuk, mert szeretünk a tengeren hajózni. Együtt. Közösen. 

 https://www.facebook.com/neveloanyu/

2018. május 14.  

Hogyan segíthetsz gyermekednek az iskolai szorongás feloldásában?

Nagyon sok gyermek küzd iskolai szorongással, félelmekkel. A kamaszok körében egy amerikai kutatás felmérése alapján, az iskolai problémák jelentik a fő stressz forrást. Ennek egyik legfőbb oka a teljesítmény kényszer. Az esetek többségében a szülőknek való megfelelni akarás, és az elmarasztalástól való félelem az oka ezekn