Egy tragédia. Ennyi kell ahhoz, hogy minden megváltozzon. Ennyi kell ahhoz, hogy elveszítsünk egy édesanyát, egy feleséget, egy Tanító nénit. Nem számítunk rá, hirtelen történik. Nem akarjuk elhinni, bízunk, várakozunk, imádkozunk és erőt küldünk. Mindenki egy emberként. Szülők, diákok, rokonok és barátok. De nem volt elég. Elment. Más feladat vár rá, máshol. Fent az angyalok között. 

4 évig volt osztályfőnök. A mi TANÍTÓ NÉNINK. Csupa nagybetűvel. Csendesen, szerényen, visszafogottan élt, végezte a munkáját és közben gyermekek életét változtatta meg. Csodát tett velük. Sosem köszöntem meg eléggé. Sosem mondtuk el. Talán sosem tudta mennyit jelentett. 

A mai rohanó, könyörtelen és embertelen világban kevés az olyan ember, aki másokért cselekszik. Mindenki hajszolja önnön érdekeit, átgázolva, letaposva a körülötte élőket. A mi Tanító nénink más volt. Ő látta a jót, hitt benne és tett érte. Ő az a Tanító  néni, aki miatt a gyerekek szeretik az iskolát, aki miatt nem kudarc élményekkel térnek haza nap mint nap, aki miatt elhiszik és megértik, hogy értékes gyerekek. Akik később értékes felnőtté válnak. Mert volt valaki, aki hitt bennük. Hagyta őket gyermeknek lenni. Megélni azt, amit ennyi idős korban meg kell élniük. De közben azt érezhették, hogy van valaki aki mögöttük áll és melléjük áll a bajban. Van valaki, aki terelgeti őket a helyes irányba. Valaki, aki csak értük él ott az iskolában. 

Ő az a Tanító néni, aki nem a hibákat kereste. Észrevette mindenkiben a legjobbat, és addig motiválta őket arra, hogy ki is hozta belőlük azt. Közösséget épített. Egy csapatot kovácsolt össze. Emberséget, tisztességet, erkölcsösséget, őszinteséget, értékeket adott és tanított nekik. Ő az a Tanító néni, akiről sosem hallottál rosszat. Aki csendesen végezte a munkáját, anélkül, hogy tudta volna mekkora kincs az amit ad. Mi pedig nem mondtuk elégszer. 

A mi Tanító nénink megváltoztatta az életünket. Nekem visszaadta az emberekbe vetett hitem. A gyermekemét pedig ő alapozta meg. Minden gyermek életében mérföldkő az iskola. Az első évek később meghatározzák a tanuláshoz, a tudáshoz, az új dolgokhoz való alkalmazkodás, befogadás képességét és azokhoz való hozzáállásukat. Ezért fontos az, hogy az az óvodásból lett kisiskolás kivel tölti el az első meghatározó éveket. Milyen értékeket lát, hall és kap. Milyen irányt vesz az élete azáltal, hogy a példaképe miként értékeli őt, mint embert. Bízik-e benne, hisz-e benne. Mi szerencsések voltunk. Megkaptuk a világ egyik legjobb Tanító nénijét. Azt a Tanító nénit, aki mindent megtett a rá bízott gyermekekért. Nem csak a tudás magvait ültette el bennük, de empátiát, és önbecsülést is tanulhattak, kaptak Tőle. Ő az a Tanító néni, akire mindig emlékezni fogunk. Mert ő valódi alapot épített ezeknek a gyerekeknek az életéhez. 

A mi Tanító nénink mindig tudta ki mit érez a felszín alatt.  Látta mikor valakinek rossz napja volt. Tudta, ha valaki azért nem tudott teljesíteni mert valami bántotta a lelkét. Ismerte minden gyermek minden mozdulatát, rezdülését. És a mi Tanító nénink mindig figyelembe vette ezt. Sosem kivételezett senkivel. Mégis mindenki a lehető legtöbbet kapta általa. Tekintélye, szilárd személyisége és következetessége példaértékű lehetne minden ember, és tanító számára. 

Az óráin sosem unatkoztak a gyerekek. A tanulás öröme, a kíváncsiság, a mókás játékok általi új ismeretek. Ezek átadása tudomány, mely annyira természetesen áradt belőle, hogy hamar ráragasztotta azt az osztályára.  Humora átsegítette őket a nehezebb időszakokon is. A gyermekek között önfeledten tudott kacagni, felhőtlenül tudott nekik örülni. Ugyanúgy örült mindenki sikerének, és ugyanúgy segített mindenkinek felállni egy-egy kudarc után. 

Nem sokat beszélt a szülőkkel. Nem fecsegett feleslegesen, csak azzal és arról, ami fontos. A gyermekről. A gondjairól. Arról, hogyan tudna közös erővel segíteni a szülő és a tanító. Hiszen ez volt a cél. EMBERt nevelni ezekből a gyermekekből. Értékes embereket. Akik tudják, hogy sokra vihetik az életben, akik megértették, hogy a tanulás mennyire fontos, és akik megtanulták, hogy ha jót cselekszel, akkor jó ember lehetsz. Ha adsz másoknak, sokkal többet kapsz cserébe. 

Soha nem láttuk rajta ha az ő vállát nyomta valami. Mert nem mutatta azt. Mindig, minden nap ugyanazzal az odaadással és szeretettel fogadta a gyerekeket. Alázattal végezte munkáját. Mindenki tisztelte őt, mind a szülők, mind a kollégái. A gyerekek a tisztelet mellett pedig végtelen szeretettel zsongták körül. Mindig, mindenkihez volt egy jó szava, egy bíztató mondata. Akkor és ott amikor kellett. Tudta, mikor és kinek kell egy kis bátorítás a folytatáshoz. 

4 évig volt az osztályfőnöke a fiam osztályának. Tavaly, mikor búcsúztunk Tőle, mert felsősök lettünk, azt mondta. "Ne sírjatok! Ugyanúgy itt leszek veletek! Figyelni fogok rátok!"

Az én fiam, aki mindig igyekszik a világ elől elrejteni érzéseit, gondjait, zokogott az évzárón. 

És most is zokog. Velem együtt. Sokunkkal együtt. 

Mert sokszor nem is gondolunk bele, hogy mekkora kincsek vannak az életünkben. Csak mikor már elveszítettük azt. 

Elcsépeltnek hat minden szó. Van, ami leírhatatlan. 

Drága Tanító nénink! Sohasem feledünk! Te mindig itt leszel velünk, tovább élsz a gyermekeinkben. A hited, a tanításod, az, amit Te képviseltél, velük marad örökké. Mi pedig, szülők, hálásak vagyunk ezért Neked! Hálásak vagyunk azért, hogy anyjuk voltál mikor mi nem lehettünk velük. Hálásak azért, mert bíztál bennük. Hálásak, mert olyan biztos tudást adtál nekik, amire csak építkezni lehet. Hálásak vagyunk, mert ismerhettünk Téged, és észrevehettük azt, hogy a sok lélektelen ember között még vannak valódi angyalok! Reményt és biztonságot adtál nekünk!

Tudjuk, hogy betartod az ígéreted, itt leszel velük, velünk ezután is. Figyelsz rájuk fentről!

Őszinte részvétünk az egész családnak!

Örökké velünk leszel Drága Tanító néni!

"Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek."

https://www.facebook.com/neveloanyu

NevelőAnyu