Fotó: Pinterest

"Gyújts egy apró lángot a szíved közepén,
az egész világot oda rejtettem el én.
Add tovább a lángot, terjedjen el a fény,
hogy mind-mind csodát lásson,
kiben ott él a remény."

/Aranyosi Ervin/

1. A szabadság relatív

Kinek mit jelent a szabadság? A karantén ideje alatt azt hiszem ezen mindenki elgondolkodott 2020-ban. Én is ezt tettem. Márciusban az első két hétben, mikor még azt sem tudtuk mi történik, csak hirtelen be lettünk zárva, összefolytak a napok. Levegőt kapkodva igyekeztem mindent megtenni azért, hogy legyen főtt étel az asztalon, a négy kamaszom tudjon tanulni, miközben a két kismanóval foglalkozom és ha kell nekik is besegíthessek a tanulásban. A ház persze nem magától tisztul, úgyhogy ezt is valamikor meg kellett oldani, miközben a saját munkámra is időt kellett szánnom. Mindennek tökéletesnek kellett lennie. Az első pánikban csak az járt a fejemben MIKOR? MIKOR? MIKOR? Nincs idő. Mindent egyszerre kellene.Aztán eltelt pár nap. Rájöttem, hogy amiből a legtöbb van az az idő. Rájöttem, hogy úgy kelek fel és úgy fekszem le, hogy a számomra legfontosabb emberek vesznek körül. Van munkám. Nem veszítettem el semmit. Csak alkalmazkodni kell. Nagy levegő. Újratervezés. Reziliancia. Olyan sokat tanultam róla. Most mégis kis időbe telt, mire felfogtam pontosan ez az amire most szükség van. Rugalmasságra. Elfogadásra. Hiába harcolok ellene, a tények nem változnak. Viszont kihozhatom belőle a legtöbbet, a legjobbat. Átszerveztem a napunkat, úgy, hogy az ne a reggeltől estig tartó küzdelemről szóljon, hanem közben együtt fel is tudjunk töltődni. Elengedtem az elvárásaimat, a megfelelési kényszereket. A napsütésben játék közben rájöttem arra is milyen szerencsések vagyunk. Hogy van házunk, egy kertünk ami hatalmas szabadságot ad még akkor is ha máshová nem mozdulhatunk ki. (A gyermekvédelemben élő gyermekek és gondozóik tényleges kijárási és látogatási tilalom alatt álltak hosszú hónapokig. ) A természet, az erdő, a mező közelsége, mekkora kincs nekünk. Bezárva voltunk de mégis szabadon. 

2. Néha meg kell állni, hátralépni párat

                                                 Fotó: NevelőAnyu 

Nem vehetjük magától értetődőnek az életet amit élünk. Talán ez volt a legnagyobb tanulság amire az élet mutatott rá 2020-ban. A világ kapott  egy óriási STOP táblát, és én is. 

A karantén előtt észre sem vettem mennyire elfeledkeztem magamról és arról mit is szeretnék valójában. Csak tettem a dolgom, ahogy minden nap. Reggeli, délutáni, esti rutin, napközben munka, majd a gyerekek. Aztán hirtelen megállt a világ. Néha olyan érzésem volt, mintha egy scifi-ben ébredtem volna fel, egy jelenet közepén ahol minden egy villanás alatt megmerevedett, csak én lélegzem tovább egyedül és nézem a körülöttem megfagyott világot. Rájöttem, hogy muszáj feltöltődni, erőt, energiát meríteni valamiből, odafigyelni magamra is, mert akár ez is megváltozhat egy pillanat alatt. A legnagyobb pofont mégis akkor kaptam, mikor egyik éjjel azt éreztem valami nagyon de nagyon nem jó. Fájt, szúrt, alig kaptam levegőt. Ránéztem az órámra, hajnali 3 volt, mindenki mély álomban a házban. Nem tudom megmondani mikor voltam utoljára orvosnál, én vagyok az a típus, aki csak akkor megy ha már viszik, vagy ha nagyon nagy a baj. Most tudtam, hogy nagyon nagy. Egyedül voltam, nem volt körülöttem senki, csak a gyerekek. Az első pánik után a telefonomért kúsztam, ahol megvártam,hogy reggel legyen, nehogy véletlenül felébresszek valakit. Édesanyámat hívtam. 8 óra volt, mikor elértem és ő pillanatok alatt itt is termett, hogy vigyázzon a gyerekekre, nekem pedig mentőt hívott. (Nagyon hálás vagyok neki mindenért, a saját életét felforgatta azért, hogy átvegye a helyemet.)  Forgott körülöttem a világ, csak azt éreztem ez nem történhet meg, nekem még annyi dolgom van. Néha megállt az idő, néha pedig elrepültek a percek. Voltak pillanatok amiket úgy éltem meg, mintha lelassult volna körülöttem minden. Azon gondolkoztam hol rontottam el? Mikor veszítettem el a kontrollt magam felett? Aztán rájöttem. Elvesztem a sokaságban. Nem gondoltam, hogy fontos. Mekkora hiba volt. A kórházban és a mentőben is folyamatosan beszéltetni próbáltak, tudtam, hogy azért, hogy ne omoljak össze. "Ne aludjon el drága, nem szabad, maradjon velem, meséljen a családjáról!"- ez volt az a mondat amire még emlékszem mielőtt elsötétült előttem a világ. 

Órákon belül a műtőben voltam, majd már éjszaka volt mikor a kórteremben magamhoz tértem. Olyan sok rosszat hallottam korábban erről a kórházról, velem mégis mindenki nagyon kedves volt. Törődő. Az orvos aki műtött, már reggel meglátogatott, némi dorgálás után, hogy miért vártam ilyen sokáig, hogy orvoshoz forduljak, rám nézett és nevetve mondta: "Tudja, hogy olyan rosszul volt, hogy félrebeszélt? Azt mondta 6 gyereke van. De az lehetetlen, ugye? Maga olyan kis fiatal." Elmosolyodtam. Elmondtam, hogy nem beszéltem félre, és hogy a világ legjobb érzése NevelőAnyunak lenni. Aztán eszembe jutott Vivi arca, aki potyogó könnyekkel pakolt nekem össze ruhákat, tisztálkodó szereket, és mindent amire szükségem lehet a kórházban. A fülemben csengett Manóka hangja: "Anyuci, anyuci beteg. Szeretem anyucim.", és a kis keze ahogy végig simította az arcomat mikor még vártuk a mentőt. Lili ölelése, és gondoskodása, ahogy elterelte mellőlem Manót és Bogyót, hogy ne lássák ahogy elvisznek. L  és Zé nyugtató szavai:" Te most csak arra figyelj, hogy meggyógyulj anyukám, szükségünk van rád. Itthon minden rendben lesz."  

Soha többé nem szeretném látni az arcukon ezt a kétségbeesést, és soha többé nem szeretném átélni sem újra, hogy elveszíthetem őket. Ezért változtattunk. A napjaink szerves része lett a sport, lehetőleg szabadban, és létrehoztam az "énidőt", mikor lehetőségem van a megújulásra, azért, hogy minél tovább lehessek velük, nekik. 

3. A barátok ereje

Minden kapcsolatért az életben tenni kell, így van ez a barátságokkal is. A legnehezebb időket átélni is könnyebb, ha vannak körülötted (ha mást nem az éterben) barátok, akik ha kell húznak téged előre, mikor pedig nekik van szükségük rá, te segíted őket. Hálás vagyok azért, hogy vannak barátaim, barátaink. Hálás vagyok azért, hogy tesznek ezért a barátságért, és nem csak a levegőbe beszélnek mikor azt mondják "Melletted állok, ha bármire szükséged van szólj!", hanem meg is teszik. Hálás vagyok azért, hogy elfogadnak minket így, ahogy vagyunk, egy családként. 

4. Sokkal jobb hálásnak lenni

Mikor minden felfordul amiben addig éltél, mikor minden helyzetben úgy érzed akadályokat gördített eléd az élet, hajlamosak vagyunk sajnálkozni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt nézzük mit nem lehet, mi nem jó. Én is tudnék jó pár dolgot mondani, ami nem sikerült nekem az életben, voltak csalódások, amik értek, veszteségek, meg nem értések, bizonytalanságok, félelmek, szorongások. Volt időszak mikor én is beleestem az önsajnálatba, vagy folyamatos haragot éreztem. Aztán tudatosan elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyi mindenért lehetek hálás. Sosem a könnyű utakon jártam, rengeteg nehézség, árulás, megalázás, létfenntartásért való küzdelem és harc áll mögöttem. De mégis annyi minden van amit meg tudok köszönni. 

Lili egy imádnivaló, cserfes, gyönyörű, tehetséges lány, egy iszonyatos teherrel a vállán, egy olyan élettel a háta mögött amit sokan csak elképzelni is alig tudnak. Sokszor visszarántja őt a múlt, mikor eszébe jut, kesereg, dühöng, haragszik , sír és szeret egyszerre. Neki ajándékoztam pár hónappal ezelőtt egy Hála naplót. Mondtam neki, hogy minden nap írjon bele legalább egy dolgot, amiért hálás. Eleinte csapkodva kiabálta, hogy neki aztán nincs olyan egyse. Meg tudtam érteni őt, nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor semmi sem jött össze és ezt éreztem. Ennek ellenére unszoltam, hogy próbálja meg. Nem telt bele 5 nap, és vidáman osztotta meg velem a teleírt oldalakat. Ha rossz kedve támad, vagy újra elöntik a negatív érzelmek, csak mondom neki, hogy vegye elő és olvassa el újra és újra. Ő pedig megteszi, és napról napra egyre több oldallal gyarapszik. 

 
"Álmodj egy szebb jövőt mi az életedről szól,
ébredj tiszta fényre, s lásd hogy nem alszol,
Valóra vált álom, az élet szép lehet,
a láng mely lángra lobbant, a fény felé vezet.
Álmodj szebb jövőt, élhetőbb életet,
az út maga a szeretet, s ha hagyod majd elvezet
Ha szeretettel élsz a létet mindig élvezed,
a szeretet majd jó felé vezet!

Vedd kézbe a sorsod, és teremts holnapot,
teremtő gondolattal, a mát megoldhatod!
A múltadra nincs szükség az csak visszahúz,
mert amin túlléptél
abból most már csak tanulsz!"

                                                                                      /Aranyosi Ervin/

5. Nincs több kifogás!

Ahogy a világ is folyamatosan változik, mi is megtehetjük. Olyan sokszor hallottam már emberektől, hogy de nekem már késő elkezdeni tanulni, vagy sportolni vagy munkát váltani. Én is mondtam már ezt nem is egyszer. Az egyetemen pár évvel ezelőtt találkoztam egy idősebb hölggyel. Elmesélte, hogy 78 éves, és most újra tanul. Hogy miért? Mert sosem késő azt tenni amit szeretnél, főleg ha van rá lehetőséged. Az idei év rádöbbentett arra, hogy tényleg bármikor bármi megtörténhet. Kifogások mindig voltak és lesznek, de ha valamit szeretnénk akkor tegyünk érte. Ha nem is teszünk, akkor esélyünk sem lesz  egy boldogabb , teljesebb jövőre. 

Köszönöm, hogy Velünk voltatok idén is, jövőre szeretnénk még több tartalmat, még több történetet megosztani Veletek! 

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

https://www.facebook.com/neveloanyu

Pussz Nektek

NevelőAnyu