Sok minden történt az elmúlt napokban amivel tele vannak a hírek. Legyen az Katinka és Shane házasságának összeomlása, vagy a 16 éves tini aki 8 éves kislányt ölt, vagy a nagymama aki az unokájával a karjában ugrott a vonat elé.

Milyenek vagyunk mi emberek? Azonnal véleményt alkotunk. Legyen szó bármiről vagy bárkiről, ha bele látunk, ha nem. Olyan könnyű szitkokat szórni a másikra minden gondolkodás nélkül, igaz? Pedig senki nem tudhatja mi van a háttérben az érintetteken kívül.

Minap olvastam egy posztot, egy úr tette ki a 4 éves unokáját halálba vivő nagymamáról és azok körülményeiről. 

https://www.facebook.com/barta.rocksamanmetalsarkany/posts/1497388813698495

Barta János írt arról, hogy szerinte miért ugrott a nagymama, mi vezethetett oda ahova. Nem tudom a miérteket. De őszintén ki tudja? Tudomásom szerint anyuka is értetlenül áll a tragédia előtt. 

Engem minden ilyen hír iszonyatosan megráz, felkavar. Legtöbbször nem is nézek híradót, hiszen tele a világ hasonló történetekkel. Nehéz ilyenkor pozitívnak maradni és bízni. Pedig ez a cél. Nem?

Nem tudom, nem ismerem sem a nagymamát, sem a gyászoló anyukát, sem  a történetüket. Az, hogy ítélkezzek pedig nem az én dolgom. Megtették sajnos sokan mások. 

Nekem egy valamin akadt meg a szemem a könnyek között mikor olvastam a hírt és az említett posztot: 

"de egyszerubb elvinni a gyerekeket akik fényes megélhetést biztosítanak a leendo nevelo szuloknek...nem is kerulnek haza a legtobb esetben, de jo esetben is ot hat év a minimum. talán tudta ezt a mama is.....ÉS DONTOTT...a saját sorsárolés az unokáérolis. mert a nevelo szulo az egy rémálom... szeretet nincs, fizikai ellátás van. és a haszon lesése.. aki ott nott fel, tudja, jot még nem hallottam, pedig tobb százzal beszéltem már, és személyesen is ismerek sokat... mid mind leki sérultek....és felnove, otthontalanok. a családtol már el idegenedtek, senki nem várja oket haza..a mama tudta ezt hiszen o is gondozásban nott fel,...ÉS A MAMA csk ment... karján az unokával.... "

Nem könnyű helyzet sem a gyermeknek, sem a családnak ha elszakítják őket egymástól. Legtöbbször valljuk be  nem ok nélkül. 

De valóban minden nevelőszülő ennyire szörnyű lenne? 

Minden nevelőcsaládban felnőtt gyermek sorsa ennyire tragikus lett volna?

Minden nevelt gyermek lelkisérült. Ez tény. Hogy ne lenne az? És bizony kemény munka ezt feldolgozni, vagy segíteni feldolgozni egy ilyen gyermeknek. Tegyük félre, hogy kit miért választottak el a családjától. Hiszen több ezer sors van, több ezer történet, és mind más és más. Lehet az anyagi ok, egy tönkrement család, aki bár szeretetben nevelte gyermekét, nem képes ellátni őt ideiglenesen. Vagy lehet az a drog, az alkohol, akinek rabjává vált szülők nem tudják vagy nem akarják már nevelni gyermekeiket. De lehet ez egy véletlen baleset, egy betegség, amely képtelenné teszi a felnőttet arra, hogy az ő felelőssége alá tartozó gyermeket gondozza. 

Ezeket a sérüléseket egy életen át hordozzák ezek a gyermekek. 

DE!

Nincs szeretet? Csak a haszon lesése? Kedves János! Volt már nevelőszülő? Tudja azt, hogy milyen egy nevelt gyermeket nevelni? Mennyi "haszonnal" jár? Én tudom. Itt a haszon nem anyagiakban mérhető. Sőt. Nem véletlen, hogy nagyon sok nevelőszülő nem főállásban dolgozik így, hanem emellett ugyanúgy 8 órás munkát vállal. Az amúgy 0-24 órás nevelőszülőség mellett.....

Tudja miben mérhető? Abban, hogy látom ahogy a lelkisérült, összetört gyermek egy nap már nem pisil be, vagy ahogy rájön, hogy a tanulással mennyit elérhet az életben, vagy hogy a korábban kötődni képtelen, bizalmatlan gyermek a nyakam köré font karjával mondja azt, hogy ANYA. 

Ha nincs szeretet, nincs fejlődés, nincs "haszon".

Ezt a hivatást szeretet nélkül NEM LEHET CSINÁLNI! Mert ha valaki úgy szeretné, azonnal fenn akad a rostán, azon a szigorú rendszeren, ami a nevelőszülőket ellenőrzi, segíti. Egy gyermek, akit nem szeretnek, aki nem érzi biztonságban magát, az nem boldog. 

Ne gyártsunk rémhíreket!

Bizonyára vannak negatív példák, vannak olyan emberek akik megpróbáltak ahogy Ön fogalmaz "hasznot" húzni a nevelőszülőségből. De nagy részük már nem nevelőszülő.  Értem az indulatokat, értem a kétségbeesést. De akkor se!

Ne riogassuk a bajba jutott családokat, hogy annyira reménytelennek érezzék életüket, hogy az öngyilkosság tűnik a legjobb megoldásnak számukra! Mert ez nincs így! Persze. Nem a legidillibb helyzet mikor egy gyermek bekerül a rendszerbe és nevelőszülőhöz kerül. De nem is a legreménytelenebb!

Sok sok olyan nevelőszülő él itt kis hazánkban, akik féltő, szerető gondoskodással nevelik a rájuk bízott gyermekeket. A családjaik részévé válnak. Kötődnek egymáshoz. Sok sok eset van, ahol bár a gyermek már visszakerült a vér szerinti családjához, mégis szoros a kapcsolat a nevelőcsaláddal. Mert egymás életeinek része lettek! 

Tévhit, hogy SOHA nem kerülnek vissza! Ezt még mi nevelőszülők sem tudhatjuk, hogy egy gyermek mennyi időt tölt nálunk. Lehetnek ezek hónapok, évek, évtizedek. 

Nagyon sok gyermeket gondoznak haza a nevelőszülők országszerte.  Így hívják azt, mikor a szülőt segítve egy gyermek visszakerül a vér szerinti családjába. Mert egy nevelőszülőnek az is a dolga. A kapcsolattartás a vér szerinti családdal, annak elősegítése, hogy ha lehetőség van rá, a gyermek minél előbb vissza kerülhessen.

Gyermekként éltem együtt ideiglenesen nevelt gyermekkel. Szüleim sok sok éven át támogatták őt, mind gyermekként, mind felnőttként. Otthon élt, a saját családjával, mély szegénységben. De minden nyarat együtt töltöttünk. Azóta felnőttünk. De vele most is megvan a kapcsolat. Szüleim iskoláztatták, munkához, lakáshoz segítették, mert szerették. És sok nevelőszülő teszi ezt.

Hibákat mindenhol lehet keresni. Itt is. Lehet bárkit okolni, felelőst kiáltani, ujjal mutogatni, a nagymamát a pokolra küldeni, a hatóságokat lehordani.

De ne terjesszünk olyan téveszméket amiknek nincs köze a valósághoz!

Őszinte részvétem a nagymama és a kisfiú családjának!  Ha a posztban szereplő írásnak volt köze a valósághoz, azt kívánom bár leírhattam volna ezt korábban! Bár tudná minden bajba jutott család, anya, apa, nagymama, hogy a nevelőszülők nem rossz emberek. Segíteni akarnak. Értük, és a gyerekekért vannak! Hiszem, hogy a kivétel erősíti a szabályt és többségben vagyunk MI NEVELŐANYUK, akik szeretettel, gondoskodással, féltéssel, odaadással neveljük mások gyermekeit! 

Köszönöm, hogy elolvastátok!

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu