A média hatalmának köszönhetően egyre kevésbé fedi sűrű köd a nevelőszülőség fogalmát. Szerencsére, most már sokkal tisztább a kép, hogy mit is csinál a nevelőszülő. Átmeneti otthont biztosít azoknak a gyermekeknek, akik két út között rekedtek. Azoknak a gyermekeknek, akiknek átmenetileg nincs olyan hely, amit úgy hívhatnak: OTTHON. 

Egyre többet hallani a hírekben, a napilapokban, online felületeken, hogy nincs elég nevelőszülő. Miközben Magyarországon közel 20 ezer gyermek vár arra, hogy sorsa eldőljön, 20 ezer gyermek élete zajlik bizonytalanságban, a rendszer fogságában.

Miért van kevés nevelőszülő?

Hiába a kecsegtető marketing kampányok hada, a nevelőszülőség bizony hiányszakma.

Ennek oka nagyon egyszerű.

Sokan egyáltalán nem tudják mivel jár. Nem tudják, hogy akár munka mellett is vállalhatnak gyermeket, akár egyet is. Nem tudják, hogy az a folyamat, amit végig kell csinálni nem is olyan nehéz és bonyolult.

Sokan pedig belevágnak a nevelőszülői hivatásba, miközben nincsenek teljesen tisztában annak nehézségeivel. Sokan vannak úgy,  hogy végig csinálják az alkalmassági procedúrát, a tanfolyamot, sikeres vizsgát tesznek, majd gyermeket vesznek magukhoz. Ekkor szembesülnek azzal, hogy az a gyermek aki odakerült hozzájuk, bizony sérült. Komoly problémákkal, sokszor számunkra felfoghatatlan múlttal. Az egyik legfontosabb pedig, hogy rendelkeznek családdal. Vér szerinti szülőkkel, testvérekkel. 

Egy nevelt gyermek "csomag"-ban érkezik. Nem árva gyermek, hiába a sok félrevezetés. A legtöbb gyermeknek van családja, akikkel tarthatja is a kapcsolatot, ennek biztosítása pedig többek között a nevelőszülő feladata. Tehát nem elég, hogy ott van maga a sérült gyermek, aki a családjától elválva, traumatizáltan kerül a nevelőcsaládba, ott van a vér szerinti család is, akitől jött a gyermek. Nyilván komoly okkal. A legutolsó lépés a nevelésbe vétel minden esetben. 

Míg nevelőszülőként minden nap 24 órában azon dolgozol, hogy abból a lelkileg összetört, sérült gyermekből egy magabiztos, erős felnőtt válhasson, meg kell találnod az egyensúlyt, hogy a vér szerinti családdal is szorosan együtt tudj működni. Igen. Sokszor azzal a vér szerinti családdal, aki miatt lett sérült az a gyermek akit nevelsz. Sok esetben pedig, az a család, akinek a gyermekét neveled téged okol majd, amiért nem lehetnek együtt. Mert nem értik. Vagy csak áttolják a felelősséget, a hibákat. Nem könnyű jó kapcsolatot ápolni mindenkivel, nem könnyű megértetni azt, hogy egyazon célért harcolunk, az pedig a gyermekük jólléte, egészsége, boldogsága. De legtöbbször sikerül. 

Persze nem utolsó sorban pedig ott van maga a gyermek. Aki lehet akár csecsemő, vagy a lázadó korszakát élő kiskamasz. Egy a közös bennük. Lelkileg sérültek. A csecsemő, aki kötődni képtelen ugyanúgy számít ránk, mint a mindenkire dühös kamasz, aki nevelőszüleit okolja élete alakulásáért. Dühös, kiabál, lop, csal, hazudik, miközben csak egy dologra vágyik : a SZERETETRE.

Sokan visszalépnek. Nem tudják kezelni a terhet, a helyzeteket. Nem is okolható ezért senki. 

Azon túl, hogy egyszerre kell pszichológusnak, anyának, pedagógusnak,  szakácsnak, fodrásznak, sofőrnek, takarítónak lenned (és sorolhatnám a végtelenségig), mindezt 0-24 órában teszed. 

Ha megkérdeznénk bárkit, hogy mennyiért vállalná mindezeket együttvéve, mennyi pénzt érne meg neki, hogy ezt a munkát vállalja? Mit gondoltok mit válaszolnának? "Nincs az a pénz." És tényleg nincs. 

Mert ez egy hivatás. Amit vagy érez valaki magában, vagy nem. 

Aki belevág, az nem a pénzért teszi. Szinte bármelyik gyermekvédelmi szolgáltató honlapján nyilvános a nevelőszülők keresete. Nem is szeretném kommentálni. Hiszen messze van attól a rengeteg munkától, odaadástól amit a nevelőszülők nap mint nap tesznek a jövő generációjáért. Nagyon messze van egy átlagos keresettől. 

 Miért legyél mégis nevelőszülő?

MERT ÉLETEKET VÁLTOZTATHATSZ MEG! 

Mert odakerül hozzád egy baba, aki már egyáltalán nem bízik az emberekben. Aki csak lélegzik, eszik, alszik de semmi más nem köti őt a földi léthez. De te belépsz az életébe. Lassan elkezd bízni. Kinyílnak azok a csodálkozó kis szemek, megérzik mi az a szeretet.

Te jelented számukra a világot. A biztonságot. Az életet. 

Mert egy óvodás, aki olyan körülmények közül jött, amikről te csak a filmekben hallottál, azt mondja neked: "Megmentettél! Az anyukám vagy!" 

Mert egy kiskamasz, akinek az élete vakvágányra került, átverték, kihasználták, becsapták, megalázták, újra hisz magában. Reményt kap. Egy szebb, jobb jövőre. Lehetőséget. A tanulásra, arra, hogy azzá váljon amivé szeretne. Ne pedig azzá amivé tették. 

Mert leírhatatlan az a pillanat, amikor a gyermekotthonból hazaérve átölelnek azok az apró kis kezek, és azt mondják : KÖSZÖNÖM!

Mert Te is láthatod, mikor kinyílnak azok a kis szárnyak. Mikor a rosszat felváltja a jó. Mikor a teljes bizalom körül öleli őket, és megértik, hogy mennyire fontosak Neked. 

Mert mikor hulla fáradtan teszed a dolgod, odalép hozzád egy kis kedves hang, és elmondja: "Anya én annyira szeretlek!"

Jelen voltam egy kislány nevelőcsaládba kerülésénél. Egy otthonban voltunk. A rideg, kopár falak között  láthattam a nevelőszülőket, akik könnyekkel a szemükben várták, hogy leendő nevelt gyermekük elbúcsúzzon a többi gyermektől. Abban a kemény, hideg világban pedig egyszercsak egy kis énekre lettem figyelmes. 

"Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
Elindult megnézni mi van a világban,
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,
Estére elszunnyadt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó haza talicskázta."

Egy kamasz lány énekelte, átkarolva a kislányt, ölébe vette, dédelgette. A nevelőszülők felé fordult: "Ezt énekeljék neki minden nap. Mert csak így alszik el. Én énekeltem neki eddig. Én törődtem vele, gondoztam, fürdettem, megcsináltam a haját. Vigyázzanak rá!" Szemei könnyekkel voltak teli. A nevelőcsalád pedig átkarolta a lányt is, megköszönték neki amit tett. A kislány boldogan borult új nevelőanyukája karjaiba. Nem számított, hogy nincs vér szerinti kötelék. Nem számított az etnikai hovatartozás. Egy dolog számított: a kislány sorsa. 

Nekem pedig egy a fontos. Lili, L, Zé, Manó és Bogyóka sorsa. Az ő életük. Nem lehet körül írni azt az érzést, mikor mindenki átkarol és úgy mondják: Szeretlek! Mikor együtt játszanak és elkiáltják magukat: családi ölelés! Mi így vagyunk egy család. Ha csak egy kicsi időre is, de érzik, látják, megtapasztalják, hogy milyen egy család biztonsága. Erőt, hitet adhat nekik, ami később segíti őket sikeressé, boldoggá válni. 

Néha hangosak vagyunk, néha veszekszünk, néha sírunk, de sokszor inkább együtt nevetünk. A sorsunk összeért, kereszteztük egymás útját, talán jobbá téve azt. Együtt pedig csodákra vagyunk képesek! 

Sokan sokra vagyunk képesek! Változtass életeket! 

Ha szeretnél többet tudni a nevelőszülőségről, vagy jelentkeznél nevelőszülőnek, hogy akár egy kis életen segíts, keresd a www.gyermekvedok.hu oldalát!

Rólunk pedig a https://www.facebook.com/neveloanyu/ oldalon olvashatsz még! 

Pussz Nektek

NevelőAnyu