Az elmúlt években folyamatosan nőtt az állami gondozott gyermekek száma Magyarországon. Hiába van csökkenő tendencia a gyermek születések számában, az állami gondozott gyermekek száma nem csökken ezzel arányosan. Ezeknek oka sok féle lehet, ahogy erről már korábbi cikkeimben is írtam. Minden gyermek életútja más és más. Kit azért emelnek ki, mert a szülők elhagyva őket új életet kezdtek, azonban jogilag nem mondtak le róluk, így a rendszer rabjaivá váltak, akár hosszú évekre. Kit azért, mert a szülők anyagi körülményei nem teszik lehetővé egy gyermek nevelését, ki azért mert a szülők bántalmazták gyermeküket. Nincs egységes sablon, ami alapján látható, melyik gyermeknek merre vezet az útja. Egy biztos, amit mi nevelőszülők tudunk, hogy itt és most szükségük van ránk. 

Nap mint nap szembesülök azzal, hogy sokan még most sem tudják mit is jelent nevelőszülőnek lenni. Azt gondolják, hogy örökbefogadtuk ezeket a gyermekeket, így végleges otthonukban vannak már. Pedig ez nem így van. Valószínűleg sok nevelőszülő társam azt mondaná, ha megtehetné örökbefogadná őket, de nincsenek abban az anyagi vagy családi helyzetben, hogy ezt megtehessék. Viszont arra van lehetőségünk, hogy a biztonsgág felé vezető úton mellettük legyünk,szeressük, támogassuk őket. Nem utolsó sorban, pedig egészséges, boldog gyerekeket varázsoljunk belőlük ezen idő alatt. 

Mert ezek a gyermekek bizony, bármilyen körülmények közül kerültek hozzánk, sérültek. Nem csak azért, mert elszakították őket a saját családjuktól, hanem azért is, mert olyan traumák, fizikai és lelki sérülések érték őket, ami mély nyomokat hagyott bennük. Sokan fizikálisan is sérültek, sokan pedig pszichés sérüléseket hordoznak magukban, melyeket mi igyekszünk gyógyítani szakemberek bevonásával. Küzdünk, harcolunk értük, velük, egy szebb jövőért, ami az övék lehet. 

Azoknak a gyermekeknek, akik vagy intézetben, vagy nevelőszülőknél nevelkednek, vannak szüleik. Valamilyen oknál fogva kiemelték őket a családjukból, de a szülők nem mondtak le róluk. Jogilag akkor sem, ha maguk a szülők tették intézetbe a gyermeket, és nem látogatják. Hosszú, nehézkes és nagyon alapos procedúra veszi ilyenkor kezdetét, hogy a gyermek helyzete minél előbb tisztázott, biztos legyen. Azonban erre nem mindig van lehetőség. Eltelnek hosszú hónapok, évek, mire láthatóvá válik, ki milyen irányba haladhat, és a csecsemőkből, kiskamaszok válnak eközben. Aki örökbe akar fogadni, az pedig csak kisebb gyermeket szeretne, hiszen egy kisebb gyermeknek sokkal jobb esélye van beilleszkedni egy teljesen új családba, mint nagyobb társaiknak. 

Van olyan gyermek, akit a nevelőszülő a kórházból visz haza, évekig neveli, majd 6 évesen nyilvánítják csak örökbefogadhatóvá. 6 évesen kerül egy végleges családhoz, egy szerető, biztos családhoz, azonban addigra ő már rengeteget sérül. Hiszen neki a nevelőszülők voltak a családja, hatalmas veszteséget él meg, ha ilyen korban onnan elszakítják. Persze, jobb neki egy biztos helyen, de jobb lett volna korábban. Így sok sok gyermek évekig tengődik a rendszer fogságában. 

Ritkábban fordul elő, ha a szülő saját maga lemond a szülői felügyeleti jogáról, így esélyt adva gyermekének egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életre. De erre is van példa. 

Az örökbefogadás lehet nyílt és zárt is. A zárt örökbefogadásnál a vér szerinti szülők nem ismerik az örökbefogadó szülőket (vagy szülőt, ha egyedülálló), a nyílt örökbefogadásnál azonban igen, sőt kapcsolattartásra is van lehetőség. Azok a szülők, akik tisztelik és szeretik eléggé a gyermeküket ahhoz, hogy ezt felvállalva inkább lemondanak saját gyermekükről, szerintem becsülendőek, hiszen önnön érdekeiket félretéve teszik lehetővé gyermeküknek a szebb jövőt. 

Az örökbefogadásra váró gyerekekről azt kell tudni, hogy a többségük már egyáltalán nem babakorú. Az elmúlt közel másfél évtizedben a 3 évesnél fiatalabb gyermekek aránya ugyan emelkedett valamelyest az örökbe fogadható gyermekek körében, de az arányuk még mindig 10 százalék alatt maradt. Az óvodás és a kisiskolás gyermekek aránya némileg megnőtt, már majdnem elérte a harminc százalékot,e a legtöbb családra váró gyermek már 10 éves vagy annál is idősebb.Ez nagyon megnehezíti a kiválasztásukat, az életkornak ugyanis visszatartó hatása van, a szülők minél fiatalabb gyerekeket akarnak örökbe fogadni. Ennél erősebb visszatartó hatása csak annak van, ha a gyereknek tartós betegsége vagy fogyatékossága van.Pedig 2017-ben a nyilvántartott örökbe adható gyermekek közül minden harmadiknak tartós betegsége vagy fogyatékossága volt.Ezeknek a gyermekeknek az ellátása nagyobb figyelemmel és kiadással jár, ráadásul a gondozásukhoz a család mellett szükség van megfelelő oktatási intézményhálózatra is. Ez azonban a kisebb városokban, falvakban nem megoldott - írja a KSH. Így az örökbefogadók inkább további éveket várnak arra, hogy egészséges gyermekeket kapjanak.

 Addig azonban, amíg a gyermekek sorsa nem tisztázódik, velünk élnek (jobb esetben), a nevelőszülőkkel. 

Az örökbefogadott gyermekek hatvan százaléka él gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél  a családba kerülése előtt.

 Csodára várva - Anna története

Anna elmúlt 40 éves, most már egyedülálló anyaként próbál harcolni azért, hogy végre egymásra találhassanak gyermekével. 

Ahogy sok örökbefogadásra váró szülő, ő is túl van három inszemináción, három lombik beültetésen és volt egy vetélése is. Rengeteg szenvedés, sírás, küzdelem és fájdalom után úgy döntött feladja, hogy természetes úton váljon anyává, így örökbefogadna. Hatodik éve már annak, hogy megkapta az engedélyt, alkalmasnak nyilvánították arra, hogy örökbefogadó szülő legyen. Azonban gyermeket még egyszer sem ajánlottak ki számára. 

Mikor valaki örökbefogadni kíván egy gyermeket, az alkalmassági eljárások, környezettanulmány, pszichológiai alkalmasság, tanfolyam elvégését követően megkérdezik, milyen gyermeket is szeretne pontosan. Milyen korú, nemű, esetleg származású gyermek illene leginkább az ő elképzeléseihez. Anna csupán annyit kért, hogy gyermeke kisfiú legyen, maximum 5 éves. Akár enyhe, kezelhető fogyatékosságot, betegséget is elfogadna. De eddig még nem hívták fel. 

Elmesélte, hogyy 40 év feletti egyedülállóval az alapítványok nem foglalkoznak, hiába keresett fel minden ilyet, civil szervezetek sem fogadják. Így kizárólag az országos listán szerepel. 

Mivel több mint 5 éve várakozik, így túl van egy első eljáráson (3 éves alkalmassági), egy meghosszabbított alkalmassági eljáráson (1 éves alkalmassági), továbbá 2018. évben egy megismételt alkalmassági eljáráson (további 3 éves alkalmassági). Mindenhol gördülékenyen mentek ezek a folyamatok, sosem fogalmaztak meg kritikát, vagy bármilyen aggályt vele szemben, ezért nem érti miért lehet az, hogy még egyszer sem keresték. Elmeséli, hogy környezetében már több házaspár, és egyedülálló is fogadhatott örökbe, jelenleg azok közül akiket ismer, csak ő vár még mindig gyermekre. 

Minden lehetséges úton próbált már anyává válni, egy időben a nevelőszülői hivatás is foglalkoztatta, el is kezdte a folyamatot, azonban rájött, hogy nem bírná elviselni, ha a nála nevelkedő gyermeket elszakítanák tőle. Ő végleges család szeretne lenni valaki számára.  Azt is tudja, hogy egyedülállóként kisebb esélye van az örökbefogadásra, mert a házaspárokat részesítik előnyben a kiajánlásokkor. Ő azonban kitart, és remél. 

Anna egy igazi ANYA már most is. Csak még nem találták meg egymást leendő gyermekével. 

 Anna sajnos nincs egyedül. Sok pár és egyedülálló anya, apa vár ma Magyarországon gyermekére. Sok gyermek ezek közül még a rendszerben van, nem is tudván milyen sors várhatna rá. Valahol meleg szívvel, tárt karokkal és nagyon sok szeretettel várják már őket HAZA. 

Addig viszont, amíg nem tehetik meg, mi nevelőszülők teszünk meg mindent azért, hogy mire ezek a gyermekek befogadó családhoz kerülnek, vagy netán felnőnek, kirepülnek a való életbe, felkészülten, kiegyensúlyozottan, csupa szívvel és lélekkel tehessék meg mindezt. 

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu