Mikor belevágsz ebbe az őrült nagy kihívásba, és nevelőszülő leszel, vannak elképzeléseid. Legtöbbjük jó, és szép, mely egy olyan családot körvonalaz, ahol boldog, elégedett gyerekek vesznek körül. Természetesen felkészítenek a nehézségekre is. Elmondják a tanfolyamokon, később az eseti megbeszéléseken, hogy lesznek gondok, nem kicsik, és nem is kevés. De pozitívan tekintesz a feladatra, mert bízol, tudod, hogy mindent meg fogsz tenni.

Csecsemőknél, kisebb gyermekeknél ez a probléma egyáltalán vagy csak alig érződik, ott teljesen más gondok jöhetnek elő, ha előjönnek egyáltalán. 

Nagyobb gyermekeknél viszont fel kell készülni a gondokra. Ez sem sablonszerű egyébként, mert nem lehet sémába húzni minden gyerkőc viselkedését. De vannak azért előre várható események.

Nálunk most az a helyzet állt elő, hogy egy ideig fantasztikusan haladtunk. Előre lépések voltak, itthon is és az iskolában is. Javult a magatartás, egyre kevesebb lett a panasz, csitultak a viták, ritkultak a veszekedések. Új szavak kerültek a szótárba, mint például a "bocsánat", a "köszönöm", "kérem", "nem akartam". 

Megtanultunk figyelni egymásra, megvárni míg a másik beszél, és csak utána kezdeni el a saját mondandót. Az iskolában megtanultuk azt, hogyan kell elismerni, ha hibáztunk, nem pedig tagadni. Megtanultuk azt, hogyan tiszteljük a tanárokat, hogyan köszönünk előre. Ami pedig  a legfontosabb, úgy tűnt megtanultuk azt, hogy a verekedés az nagyon rossz dolog. Fáj másoknak, és nem megoldás semmire. 

Kialakult a napirend, a feladatok, mindenki tudja mi a dolga. Aztán valami történt. 

A fordulat

Lehet találgatni mi történt, milyen folyamat zajlik most és mi miért alakul így. Azt tudom, hogy valami felborult.  Ez biztos. Verekedés van. Durva. Az iskolában folyamatos a panasz, komoly dolgokról. Fenyegetés van, agresszió, sok sok düh. Visszaesés. Előre léptünk egyet, és most vissza kettőt. 

Sejteni lehet az okát. Kiben ne lenne düh ennyi átélt trauma után? Ki ne haragudna a világra, a környezetére, bárkire aki szabályokat próbál állítani, mikor eddig nem voltak? Eddig nem mondta meg senki, hogy tanulni kell, vagy most fürdeni kell, aludni kell. Senki nem szabott határokat, senki nem korlátozta semmiben. Miért is várnánk el, hogy minden flottul működjön? Nem vártam el. Kis lépésekkel haladtunk, és működött.

De most visszaestünk. Komoly problémák jelentek meg, amikre szakemberek már korábban figyelmeztettek, hogy megtörténhet. 

Felmerült a kérdés, meddig engedhetünk teret a sajnálatnak és az engedő nevelésnek akár otthon, akár az iskolában? Meddig kereshetünk mentséget egy gyermek ilyen agresszív viselkedésére? Meddig van az a pont, amíg még enyje-bejnye jár? Egyáltalán hogyan kezelhetjük ezt?

Az agresszív viselkedés lehetséges okai

1.  Védekező reakció egy vélt vagy valós fenyegetésre (pl.: személyes tér átlépése, biztonság)

A nevelt gyermekek életében a leginkább hiányos jelenség a BIZTONSÁG. Legtöbbjük az évek alatt több helyen is megfordult már, akár családon belül, akár a nevelőotthonokban, nevelőcsaládoknál. Sok időbe telik, míg egy nagyobb gyermeknél elérhetjük azt, hogy azt érezze nálunk biztonságban van. 

Az iskola is egy bizalmi tér kell, hogy legyen  számára, ahhoz, hogy teljesen be tudjon integrálódni a közvetlen környezetébe. 

2. Kudarcélmény egy feladat teljesítése során

Életútjukból, sorsukból adódóan előfordulhat, hogy sok esetben ezek a gyermekek le vannak maradva társaiktól, nem tudják azt a szintet hozni akár az iskolában, amely abban az adott életkorban elvárható lenne tőlük. Az, hogy ez kudarcélmény lesz-e számukra nagyban függ az iskola, a tanárok és a nevelőszülő hozzáállásától. Mert lehet, hogy valami nem sikerül, de biztosítva őt arról, hogy mellette állunk  a nehézségek idején is, bíztatjuk a jobb teljesítményre, bízunk benne, elérhetjük, hogy ne alakuljon ki a saját magában való csalódottság, a kudarc élménye. Erősíthetjük, hogy van miért küzdeni. 

3. Valósággal való konfrontáció

Mi történik ha egy olyan közegből, ahol a szabadság, teljes korlátlanság jellemezte egy gyermek addigi életét, átkerül egy szocializált, határokkal tűzdelt környezetbe? Ellenállás. Szinte törvényszerűen. Személyiség jegyektől, jellemzőktől függően minden gyermek másként reagál egy új helyzetre, az új szabályokra, egy új életre. Van aki könnyebben elfogadja, hogy vannak szabályok, amikhez igazodni kell , ugyanúgy, ahogy a mikrokörnyezetükben mindenki azt teszi. De van olyan gyermek, aki a végsőkig lázad, ellenáll, felrúgva minden elé állított határt. Ehhez nagyon sok türelem és kitartás kell, hogy elérjük a gyermek alkalmazkodását, ami elengedhetetlen feltétele a későbbi életének, a társadalomba való beilleszkedésének. 

4. Vészhelyzet

A gondozott gyermekek szinte egytől-egyig átéltek olyan eseményt amit nevezhetünk vészhelyzetnek. Mert ez lehet akár egy szülő elveszítése, vagy a szülők komoly vitája a gyermekek előtt, vagy az elhanyagoltság következtében átélt éhezés, félelem, a családból való kiemelés, a nevelőcsaládba kerülés. Gondoljunk csak bele, mi mit éreznék akárcsak egy ilyen adott helyzetben. Pánikot, félelmet, veszélyt.

Ezekre természetes reakció egy gyermek részéről az agresszió. Komoly feladat, hogy megtanítsuk hogyan kezeljen egy-egy helyzetet, ami viszont már nem jelent veszélyt, de esetleg ő mégis így éli meg. Ezért is fontosak a határok felállítása, hiszen azon belül komfortosan mozoghat a gyermek tudván, hogy nincs veszélyben. 

5. Félreértés, vagy félre értelmezett komplex esemény

Nagyon nehéz egy gondozott gyermek minden érzését átérezni, megérteni. Sok esetben mi felnőttek is azt érezzük, hogy nem ért meg minket senki. Akkor vajon mit érezhet egy olyan gyermek aki az eddig megélt pár éve alatt több mindent látott és tapasztalt meg mint egy felnőtt? Ha nem képes szavakkal kifejezni magát, könnyen előfordulhat, hogy cselekedeteit, gondolatait félreértelmezzük. 

Minden esetben kiemelt jelentősége van annak, hogy beszélgessünk a gyermekkel. Elképzelhető, hogy egy-egy cselekedetének teljesen más oka van, mint amit mi feltételezünk, hiszen nem érezhetjük át az ő belső világát teljes egészében. Kicsit könnyebb megérteni a miérteket, ha vannak támpontok a beszélgetés által. 

6. Figyelem felkeltés egy konkrét szükséglet kielégítése okán

 Ez lehet valamilyen fájdalom, vagy lelki teher, de akár fizikai szükséglet is. Egy gyermek agressziója sok esetben segélykérés, figyelem felkeltés, egy kiáltás. 

7. Pszichózis – Delírium- Hallucináció (betegségből eredő okok)

Sajnos vannak olyan esetek, olyan gyermekek, akiknél az agresszív viselkedés betegségből eredő okokra vezethetőek vissza. Ezért is fontos, hogy ne féljünk szakember segítségét kérni! Nem minden esetben a nevelés, vagy annak hiánya okolható egy gyermek agresszív magatartásáért, előfordulhat, hogy ennek szervi elváltozás az oka. Szakemberek ezt könnyen megállapíthatják, és segítséget nyújthatnak a gyermeknek.

Ne felejtsétek el! Sosem szégyen szakember segítségét kérni! Sok nevelőszülő kollégám tart attól, hogy a szakember bevonása a saját nevelésük kudarcát jelenti. Ez nincs így! Szeretve lehet nevelni, de fontos, hogy tisztában legyünk a problémák gyökereivel, "miértjeivel"! Ebben nagy segítséget nyújthat egy pszichiáter, pszichológus annak érdekében, hogy együtt tehessünk a gyermekekért! Nem vagytok egyedül!

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu