Május van, ilyenkor ki ne számolná már visszafelé a napokat az évzáróig? Minden iskolás tudja, hogy hány napot kell még suliba járni, mielőtt kitör a nyáriszünet (ha a matek nem is megy, ez biztosan, még álomból felkeltve is). A szülők egy része szintén boldogan várja, hogy vége legyen a dolgozatokra való felkészülésnek, a megfelelni vágyásnak, az állandó készenlétnek. Míg a másik (vagy ugyanazon?) része viszont előre retteg a rengeteg "Unatkozom, mit csináljak?!" című kérdésektől, aminek aztán se vége, se hossza nem lesz 2 hónapon át. 

 A reggelek már nagyon nehézkesen mennek, minden egyes felkelés kínszenvedés a gyerekeknek és a szülőknek is. Jó idő, nyári hangulat, ilyenkor már nagyon nehezen megy a koncentrálás, pedig most kezdődik az év végi hajrá! Jönnek a témazáró, évzáró dolgozatok, most dőlnek el az érdemjegyek. 

Mit tehetünk egy fáradt, kimerült, már csak játszani vágyó kisiskolással? 

1. Amint lehet, ki a szabadba!

Nálunk jól bevált, hogy miután a gyerekek az egész napjukat az osztályteremben töltötték, hazaérve nagy sétákat teszünk, focizunk, vagy csak egyszerűen kint vagyunk a szabadban. Azon kívül, hogy a mozgás csodákra képes, a tanulás is jobban megy utána, vagy akár közben is. 

Egy nagy séta közben csak úgy ragad a gyerekekre a tudomány, legyen szó akár a környezetről, vagy egy irodalmi mű elemzésről, vagy a történelem leckéről. Nem érzik, hogy kötelező lenne, mert nem egy helyben kell ülni, mint egy tanórán, és a mozgással egybe kötött tanulás sokkal hatékonyabb és eredményesebb.

2. Mit szeretnénk elérni?

Csodákat nem tudunk tenni pár hét alatt, ezért felesleges túl magas elvárásokat támasztani gyermekünk felé. Én mindig fontosnak tartottam, hogy a célt a gyermekkel együtt tűzzük ki, ne mi állítsuk fel egyedül. Azzal, hogy ő maga fogalmazza meg mit szeretne, sokkal jobban és motiváltabban fog küzdeni érte. 

3. Nem a jegy a lényeg!

Sok helyen elhangzott már, hogy nem az érdemjegy a lényeg. Sok esetben nem is tükrözi sem a gyermek lexikális, sem egyéb tudását. 

Többször látni, hallani, hogy a jobb érdemjegyért a szülők versengenek. Az iskola előtt tanácskoznak, hogy kinek a csemetéje lesz kitűnő, vagy éppen jeles tanuló. Ha pedig egy szülő ezzel nem dicsekedhet el, de szeretne, ebben az utolsó hajrában feszíti neki gyermekét a tanulásnak. Aminek egyébként sem értelme, sem eredménye nem lesz. A gyermek, aki amúgy is kimerült, csak még jobban megutálja a tanulást, a szülő pedig csalódottságát szegény csemetén vezeti le. 

Ne akarjunk kitűnő tanulót nevelni minden gyermekből! 

4. Mindig csak egy kicsit!

Ha már sikerült rávenni saját magunkat és csemeténket is az otthoni gyakorlásra, tanulásra, vegyük figyelembe, hogy az ő koncentrációja és türelme igencsak véges. Sokkal eredményesebb, a "többször keveset" tanulás elve, mint az, ha órákon át próbáljuk beleverni gyermekünk fejébe a tudást. 

Minden gyermek más és más, de kb. 20 perc az, amennyi idő alatt még a teljes figyelmét élvezhetjük gyermekünknek. 20 perc után érdemes egy kicsit megmozgatni, kiengedni a szabadba, majd újult erővel ismét neki vágni a tananyagnak. 

5. Bizalom/Önbizalom

Az egyik legfontosabb tényező és nem csak ilyenkor, hogy a gyermek bízzon önmagában. Mi felnőttek is legyünk tisztában gyermekünk képességeivel, ahhoz mérten tűzzünk ki célokat, ne állítsunk átküzdhetetlen akadályokat elé!

Ha mi bízunk gyermekünkben, ő is bízni fog önmagában, tudni fogja mit miért tesz, miért hoz áldozatot, és később sokkal nagyobb örömmel zsebeli be az ezért járó jutalmakat, dícséreteket!

Mindenkinek kitartást kívánok az év zárásig! 

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu