2018. ápr 20.

Egyedül a világgal szemben - egy egyedülálló nevelőanya története

írta: NevelőAnyu
Egyedül a világgal szemben - egy egyedülálló nevelőanya története

 

(Fotó: Zé és én)

 

Eddigi írásaim mindig a gyermekekről szóltak. Arról, hogyan éljük meg a mindennapokat, hogyan csiszolódtunk össze mi így 6-an. 5 gyermek és én. Bár sokan nem tudják, egyedül is választhatja bárki a nevelőszülői hivatást. Sokan választották ezt az életformát, hogy egyedül vágtak neki ennek a nehéz de csodálatos feladatnak. Most rólunk, egyedülálló anyákról, nevelőszülőkről szeretnék írni Nektek!

 

Van aki előre megfontoltan dönt úgy, hogy egyedül vállalja az anyaságot, van akinek az élet alakította így. Ettől függetlenül mind egy hajóban evezünk. Anyákról írok most, de nagyon sok apa is van, aki egyedül neveli gyermekét, egyedül néz szembe a mindennapok küzdelmeivel, egyedül megy szembe a világgal gyermekéért. 

Egyedülálló anyaként, apaként mindenkinek szembe kell néznie rengeteg nehézséggel. Hogyan tudsz úgy dolgozni, hogy közben a gyermeked minden igényének eleget tegyél? Ha beteg hogyan tudsz otthon maradni? Ha szólnak az iskolában,óvodában, hogy baj van, menned kell, hogyan tudod megoldani? Hogyan érsz be időben dolgozni úgy, hogy előtte a gyermekeidet is elvihesd ahová kell? Hogyan oldod meg, hogy időben értük tudj menni és ne ők legyenek az utolsók az oviban, mikor már a pedagógus is csúnyán néz rád? Ha nincs segítséged, nincs körülötted egy nagymama hogyan oldod ezt meg?

Rengeteg a kérdés és kevés a válasz. Sajnos Magyarországon  a munkáltatók nagy része nem teheti meg (ebbe most nem szeretnék belemélyedni, hogy a folyamatos profit hajhászás, és ehhez igazodó vezetési stílus, aztán az ebből fakadó munkavállalói fluktuáció stb. hová vezettek....) , hogy támogatja az anyákat, főként az egyedülálló anyákat. Egy állásinterjún, bár hivatalosan nem tehetnék fel, mégis a 2. kérdés mindig az, hogy rendezett családban élsz-e? Akarsz-e még gyereket?

Tehát meddig tervezed, hogy ott dolgozol és "ugye nem fogsz állandóan táppénzre menni a beteg gyereked miatt". Persze, munkáltatóként értem én, hogy nehéz ez és nem egyszerű. De hogy akarunk mi nagy családokat, sok sok kis csemetét, hogy gyarapítsuk a felnövekvő generációt, ha ez sokszor szinte lehetetlen. Anyaként elhelyezkedni egyébként még egy tökéletes apukával az oldaladon is nehéz. 

Én korábban az üzleti szférában dolgoztam, magasabb beosztásokban. Nem egyszer fordult elő, hogy miután összeszedtem a fiaimat a suliban (előtte oviban), mentem vissza velük együtt dolgozni. Azért tettem, mert tisztában voltam/vagyok vele, hogy örülhetek, ha egyedülálló anyaként ilyen lehetőséget kapok. Volt olyan főnököm aki ezt tolerálta és örült, hogy egyáltalán felelősségteljesen dolgozom és közös a cél. De volt olyan is, ahol éppen emiatt kaptam hideget-meleget. Mert nem tetszett a kollégának, hogy miért hozom be őket (hozzáteszem nagyon okosan , csendben eljátszottak míg dolgoztam).

Nehéz helytállni otthon is, és a munka területén is egyedül. Nem egyszerű megtalálni azt az egyensúlyt, amivel mind a két helyen ki tudja magából hozni az ember a legjobbat. És persze nem mindegy, hogy ezt egy munkáltató hogyan kezeli. Mert egyébként amerikai kutatások alapján a legkeményebb, legjobb munkavállalók az anyák. Tudnak keményen és jól dolgozni, legfőképpen akkor, ha a gyermekeik ezáltal nem kerülnek háttérbe. Ezért is népszerűek külföldön a munkahelyi bölcsik, ovik. 

Azonban, ha ezt a hozzáállást egy munkáltató nem becsüli, akkor egy anyának már nem lesz miért küzdeni. 

Úgy döntöttem én nem harcolok (több okból sem), mert van más út amivel biztosítani tudom a gyermekeim jövőjét, sőt most már a nevelt gyermekeimét is. Egy olyan út, aminek van értelme. Örülök, hogy az élet egy másik útra sodort. Örülök, mert tudom, hogy nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Választanom kellett. Az üzleti karrier, vagy idő a gyermekeimmel. Utóbbit választottam. Nem küzdöttem, mert már egy másik cél volt a szemem előtt, amiért sokkal érdemesebb küzdeni. 

 

A mindennapok küzdelme

 

(Fotó: Zé, L és én)

Nem könnyű. Nem könnyű minden egyes nap egyedül szembenézni minden problémával. Mert problémák voltak, vannak és lesznek is. Nem könnyű, mikor a gyermeked minden nap rossz kedvűen jön haza az iskolából, mert bántják és csak te vagy ott, aki ki tud állni mellette. Nem könnyű, mikor a tanulási nehézségekkel küzdő kisiskolást folyamatos kudarcok érik és te próbálod otthon segíteni, hogy legyen sikerélménye. Nem könnyű, mikor mindenki beteg, és neked hulla fáradtan helyt kell állnod. Éjjel nappal.

Mikor egész éjjel fent voltál, mert a kicsinek jön a foga, a másik pedig köhög, a harmadiknak pedig rémálmai vannak....Mikor minden kapcsolattartás előtt vigasztalod a nevelt gyermekeket, kapcsolattartás után pedig ugyancsak ápolgatni kell a lelküket. Mert nehéz. Nekik is nehéz.

Akkor miért?

Mert minden belőlük áradó szeretet energia rád zúdul. Mert látod, ahogy a nehézségekből sikerek lesznek. Mert tudod, hogy ha most megtanítod arra, hogy kezelje az őt ért bántásokat, akkor később bármivel szembe néz majd. Megtanul küzdeni, élni a  lehetőségekkel.

NevelőAnyuként de korábban anyaként is sokszor éreztem azt, hogy küzdenem  kell a gyermekeimért (hogy elfogadják őket, hogy ne bántsák őket, hogy azt kapják amit megérdemelnek), de sokszor velük is, hogy betartsák a szabályokat, helyesen viselkedjenek. Ilyenkor éreztem azt, hogy egyedül vagyok mindenkivel szemben. 

Sokan vagyunk így, akik úgy érezzük néha elveszünk a mindennapokban. De aztán jön egy szikra, vagy egy mosoly, vagy egy ölelés, és minden szürkeség köddé válik. Egy "anya szeretlek" attól, akit csak 5 hónapja nevelsz, egy "anya te vagy a mindenem" attól, akinek életet adtál. Egy "anya", attól, aki most mondja ki életében először ezt a szót. 

Ezeket az élményeket nem lehet leírni. Átélni kell. Bármilyen nehézség, harc, küzdelem ellenére, megéri. Megéri látni, hogy mennyire boldogok tudnak lenni, mennyire tudnak szeretni. 

Mióta blogot kezdtem, sokan írtatok Nekem, aminek nagyon örülök! Örülök, mert szülőként, nevelőszülőként megosztjátok velem és egymással a mindennapi gondjaitokat, küzdelmeiteket! Bár nem biztos, hogy tudjátok, sok erőt adhattok saját tapasztalataitokkal másoknak! 

Ha szívesen megosztanátok velem történeteiteket, és akár szeretnétek, hogy névvel vagy név nélkül megjelenjen a neveloanyu.blog.hu, illetve a www.gyermekvedok.hu oldalán, várom írásaitokat a neveloanyu@gmail.com e-mail címre! 

Mert együtt könnyebb!

Keressetek minket a facebookon is, ahol egyéb személyes tartalamakkal várunk Titeket!

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

terápia anya gyereknevelés szorongás gyermekvédelem nevelés kineziológia stresszoldás önbizalom egyedül szabadon coaching lélekbúvár önállóság nevelőszülő life coach szeretve nevelni nevelőanyu neveltgyermek egyedülállóanya egyedülnevelni