A kötődés egy " láthatatlan köldökzsinór" gyermek és anya (gondozó)  között. Annak kialakulása  vagy épp hiánya befolyással lesz a baba későbbi életére, kapcsolataira, önbizalmára, saját személyiségének kialakulására, a biztonság megalapozására. 

Mi van akkor, ha már úgy kerül hozzánk egy nagyobb gyermek, hogy nincs egy személy sem akihez kötődne?

A kötődés formái

Ahhoz, hogy egy gyermek felfedezhesse az őt körülvevő nagy világot fontos tudnia, hogy ott van mögötte a biztonsági háló (anya), akire mindig minden esetben számíthat. A megfelelő kötődés kialakulásának alapfeltétele, az érzékeny anyai bánásmód. Legtöbbünkben azonnal kialakul az anyai ösztön, ami segít abban, hogy értelmezni tudjuk babáink jelzéseit. Ha sír miért sír, ha nyűgös mi lehet a gond. Egy idő után pedig meg tudja különböztetni az anya, hogy milyen problémához "milyen" sírás "tartozik". Tudjuk mikor van az, hogy éhes, mikor fáradt, mikor van ölelgetésre szüksége.

A kötődést 2 formába sorolják a szakértők.

1. Biztonságosan kötődő

Ez a forma nyilván a legideálisabb egy gyermek szempontjából, ekkor teljes az összhang anya és gyermeke között. A baba bízik édesanyjában, mer felfedezni, mer új dolgokat csinálni, mert tudja, hogy édesanyja ott van mellette. 

2. Bizonytalanul kötődő 

A kötődés bizonytalansága leginkább akkor mutatkozik meg, mikor egy gyermek új helyzetbe kerül. A bizonytalan kötődés is többféle lehet, így elkerülő, ellenálló és dezorganizált. 

A 7-8 hónapos babák már kettős érzéssel küzdenek. Egyrészt felfedeznének, ami együtt jár egy részleges leválással az anyáról, másrészt viszont fontos nekik az anya közelsége. 

Elkerülő kötődés akkor alakul ki, amikor az anya visszavonul a baba igényeinek kielégítésétől, és hagyja, hogy a csecsemő maga küzdjön meg nyugtalanságával, negatív érzelmeivel. Ezek a babák kevesebb gyengéd testi kontaktust, vigasztalást kapnak, és hamar megtanulják palástolni az érzelmeiket, elrejteni azokat. 

Az ellenálló kötődés a következetlenül viselkedő anyák gyerekeinél gyakori. Míg egyszer érzékenyen reagál az anya a baba viselkedésére, addig máskor vagy egyáltalán nem, vagy negatívan teszi azt.  Ezért ezek a babák keresik a szülő figyelmét, enyhébb stressz esetén is erősebb jeleket adnak, de nehezen nyugszanak meg az anya jelenlétében.

A dezorganizált kötődésű gyerekek egyáltalán nem tudnak alkalmazkodni,  így ez a legkevésbé optimális kötődési típus. Ők nehezebben küzdenek meg a stresszel vagy egy számukra idegen helyzettel, mint a többi csoportba tartozó gyerekek.

Az érzelmi fejlődés szempontjából fontos a korai kötődés kialakulása. Ez a személy nem feltétlenül az anya, lehet bárki aki gondoskodik a gyermekről. Egy másfél 2 éves gyermeknek lehet több személy is akihez kötődik.

Azonban egy nevelt gyermeknél sokszor gondot okoz, hogy kicsi kora ellenére akár több helyen, több ember gondozása alatt állt, vagy épp nem gondozta az őt körülvevő közeg. 

Manóka 10 hónapos, úgy került hozzám, hogy előző nevelőszülője szerint képtelen a kötődésre, nem ragaszkodik senkihez és semmihez. Én vagyok számára a 3. nevelőszülője, de előtte már családon belül is próbálták elhelyezni. 10 hónap alatt több mint 5 helyen nevelkedett. 

Látogatásunk alkalmával valóban megfigyelhető volt, hogy csak halkan csendben figyel, bárki hozzáér nem sír, nem nyúl az őt gondozó nevelő felé, nem nézi, hogy ott van-e egyáltalán, hagyta, hogy bárki aki akarta felvegye. 

A nevelőszülő elmondta, hogy Manóka sokat sír, ilyenkor vigasztalhatatlan, semmi sem nyugtatja meg. 

A következő napokban Manóka hozzánk került, mosolygósan, vidáman érkezett a családba. Nem látszott rajta, hogy nyugtalan lenne, nem ijedt meg semmitől, természetesnek tűnt számára, hogy vad idegen emberek viszik őt el. Nem zavarta az új hely, az új ágy és a rajta kívüli 4 gyerek sem. Nem sírt ha hangoskodtak, ha idegen zajt hallott, úgy tűnt semmi nem zökkenti ki nyugalmából.

Laikusként úgy gondolom, Manóka bizonytalanul kötődő és ezen belül is elkerülő volt. Nem mutatta az érzelmeit, próbált velük megbirkózni magában, mivel tapasztalhatta azt, hogy hiába teszi azt. 5 hely, 5 különböző nevelő személy, 5 különböző nevelési stílus. 10 hónap alatt. 

Manóka a leírás alapján nem jó evő, sokat síró, nyugtalan kisgyerek. Idegrendszeri problémát sejtettek nála, a sok sírás miatt. Súlya alig gyarapodott. Éjjel alszik, nappal keveset. Nem eszik, vagy csak alig. Nagyon picurka növésű éppen emiatt. Nem kötődik, nem ölel, fog vagy nyúl semmiért és senkiért. 

3 nap után még nem hallottuk Manóka hangját. Csak azt, hogy mondja : "baba, abba". Édesen mosolygott, mikor fáradt volt elaludt, és minden étkezésnél mindent megevett. Ez nem változott, pedig lassan eltelik 1 hónap. 

Nem tudtam mire vélni, hogy egy problémás gyermek hogy lehet ennyire nyugodt és kiegyensúlyozottnak tűnő. 

Manóka nagyon érzékeny baba. Minden rezdülésre figyel, mindent észrevesz, és a maga módján reagál. Mikor először eldőlt a szőnyegen és bekoppintotta a fejét, csak nézett a hatalmas szemeivel, nem sírt, csak a könnycseppek csillogtak a szeme sarkában. Megsimogattam, puszit adtam rá, mondtam neki, hogy előfordul. Legközelebb mikor ugyanígy járt, már nyújtotta a kis kezét, és dugta a kis fejét az arcomhoz, hogy adjam a gyógypuszit rá. 

2 nap kellett ahhoz, hogy Manóka rájöjjön rám számíthat. Mindig, mindenben ott vagyok mellette. 2 nap után már nyújtotta felém a kezét, tudja, hogy akkor felveszem. Mutatja az irányokat, hogy merre menjünk. Puszit ad. Megölel, bújik. Mikor nagyon ki szeretné fejezni a szeretetét, akkor tátott szájjal közeledik az arcomhoz. Éjjel ha felsír ott vagyok, azonnal megnyugszik. Ha valaki át szeretné őt venni tőlem akkor elfordul és néha mondja, hogy "nem". Ha mégis átveszik tőlem, akkor felém nyújtózva sír, a szemeivel kéri, hogy vegyem vissza. Kötődik. 

Nagyot dobbant a szívem, mikor a gyermekorvos azt mondta, hogy látszik mennyire bízik bennem, a vizsgálat alatt nem sírt, végig beszéltem hozzá, csak a kezemet szorította és végig a szemembe nézett. 

Nem varázsoltam, semmit nem csináltam, pusztán figyeltem rá. És szeretem. A babák is, és a nagyobb gyermekek is érzik ezt. Lili és Bebe is érzi ezt.

Már nem futnak utánam, ha megfogom az ajtó kilincsét, tudják, hogy visszajövök. Már nem sírnak ha iskolába kell menni, mert tudják, hogy megyek értük. Nem sírnak kapcsolattartáskor vagy utána sem, mert tudják, hogy mindig minden úgy történik ahogy azt előtte megbeszéltük. Figyelünk egymásra. Szeretjük egymást. 

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu