2017. dec 23.

Otthon Lilivel és Bebével

írta: NevelőAnyu
Otthon Lilivel és Bebével

 

 

Otthon

 

 

Kicsit eltűntem a napokban, mert egyrészt kicsit sokkot kaptam, másrészt kiderült, hogy vigyáznom kell azzal mit írok le Nektek! 

Sok mindent szerettem volna, de a gyerekek érdekében inkább nem teszem. Talán egyszer majd.....

DE ami a lényeg, hogy MÁR EGYÜTT VAGYUNK!!!! Hazahozhattuk Lilit és Bebét, már túl vagyunk az első nehezebb napokon is! Az utolsó látogatásunk óta sajnos csak telefonon tarthattuk  a kapcsolatot velük, nem találkoztunk addig a napig, míg haza nem jöhettek velünk. A költözésre eljött velem Zé is, nagy izgatottan vártuk a napot mi is, és persze Liliék is. Az otthonba érve Lili és Bebe ujjongva vártak minket, és kb. 1 másodperc alatt kabátban álltak előttünk. Be kellett mennem a papírmunkákat elintézni, addig Zé segített nekik kihozni pár összekészített cuccot, és fél másodpercenként kérdezték meg, hogy mikor megyünk már! :)

Az otthon rideg volt, mint korábban is, de erről nem is szeretnék most többet írni, nem voltak ott jó tapasztalataim sajnos. Hamar elkészültünk, és megkezdtük a pakolást. Azt gondoltam kevés ruhával érkeznek majd, ezért meglepett, hogy több zsák sorakozik egymás mögött a szobáikban. Alig fértünk el az autóban, mindenki nyomorgott kicsit (a csomagtartóm 1 zsákkal tele is lett ), de annál nagyobb volt az öröm és a boldogság! Végig csacsogták az utat, nevettek, meséltek.....sok sok sérelmet adtak ki magukból hirtelen. Az a megkönnyebbült szabadság érzés csak áradt belőlük, még úgy is mosolyogtak mesélés közben, hogy azokon amiket elmeséltek inkább sírni lehetett volna. 

Annyi minden kijött belőlük abban az egy órában, hogy leírni sem lehet. Ki bántotta őket, ki hagyta őket cserben, kik alázták meg őket, kik nézték őket semminek........miért lehetett az, hogy erről mégis mosolyogva és boldogsággal meséltek? Mert tudták, hogy ennek most VÉGE. Most minden megváltozik. 

Hazaértünk, L osztály buliban volt, őt is felvettük (annyira izgatott volt, hogy nem is tudott rendesen kikapcsolódni). Beléptek a házba, és futottak körbe, egyik szobából a másikba, tátott szájjal nevettek és kiabálták, hogy otthon vagyunk! Megvártam míg lecsillapodnak és körbevezettem őket, megmutattam mit hol találnak, és megnézték a szobájukat, most először. Lili szeme könnybe lábadt mikor belépett, azonnal látta, hogy az ágyán ott egy takaró a kedvencével, Elzával. Bebe játéktól játékig futkározott, hogy ez is van meg az is van, és jajj még ez is! Nem győzte mondogatni, hogy köszönöm! Zé és L szerintem most értették meg mennyire nélkülöztek eddig ezek a gyerekek. Mindenüket odaadták. Minden játékot megosztottak velük, a kedvenceket is. Zé azonnal átadta Bebének azt a robot kígyót amit nem rég kapott a jól megérdemelt ötösökért, és amiért olyan sokat küzdött az iskolában. Lili is adni akart. A plüss játékai közül kiválasztotta a legnagyobbat, egy kutyust, és odaadta a fiúknak. Megható volt ezt látni. 

Nem sok időnk volt aznap, későre járt már, így hamar vacsorázni hívtam őket. Meglepődve kérdezték, hogy még vacsorát is kapnak?! Este fél 8 volt, mondtam, hogy persze, hiszen fél 4kor ettetek utoljára, nem? De, mondták....összenéztek. Kérdeztem, hogy utána nem szoktatok már enni? Mondták, hogy nem, bár éhesek szoktak lenni, de akkor ott már nem volt vacsora. 

Bebe kérdezte, hogy hol van a cukor. Mondtam neki, hogy vacsora előtt nincs cukor és édesség, de már este sem szoktam engedni a fiúknak, majd holnap ehet édességet. Lili közbe szólt, hogy Bebe nem édességre gondol, hanem a kristálycukorra. Furán néztem, de megmutattam hol van, persze nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem miért volt ez fontos. Lili elmesélte, hogy régen előfordult, hogy egyedül maradtak otthon sokáig, és nem volt mit enni, ezért cukrot ettek. Akkor nem érezték, hogy nagyon fáj a hasuk, csak kicsit. Megnyugtattam őket, hogy itt mindig lesz mit enni, és sosem lesznek egyedül mert én mindig ott leszek. Láttam a szemükben, hogy értik amit mondok, de "majd hiszem ha látom". Elveszett a bizalmuk mindenki felé. Nekem is ki kell ezt építenem. Ezért viselt meg annyira az az időszak, mikor nem találkozhattunk addig amíg haza nem hozhattam őket. Mert tudtam, hogy nekik az ad majd biztonságot, ha megtapasztalják, minden úgy lesz ahogy megbeszéltük. Én ígéretet tettem akkor nekik, mert kérték. De nem tarthattam be. 

Most viszont, itthon már mindent be tudok tartani. 

Az első fürdés

 

 

 

 Az első izgalmak után következett az esti fürdés. Megengedtem a kádba a meleg habfürdőt, szóltam először Lilinek, hogy fürdés. Kicsit tartottam ettől mert sok sok rossz élményt hallottam már más nevelőszülőktől a fürdetésekkel kapcsolatban. De szerencsére kellemesen csalódtam. Lili elterült a nagy kádban, csak mosolygott és mondta, hogy mennyire nagyon hiányzott neki már a kádban fürdés. Elnyújtózott a vízben és élvezte, hogy megteheti. Kérte, hogy maradjak vele, ezért végig beszélgettünk. Sok rossz emléket mesélt megint. Mik történtek vele a múltban. De a végén mindig hozzátette azt is, hogy most már tudja, hogy nem lesz ilyen. 

Hosszú derékig érő haját levágták tüsi fiúsra, ez nagyon mélyen érintette őt, mindenki csúfolta, hogy ő egy fiú. Pedig Lili egy igazi kislány, rózsaszín álmokkal és vágyakkal. Kapott egy csillámos tusfürdőt, sokáig mosta vele magát, már eltelt egy óra is, mire azt mondta, most már jó lesz. Már nem érzem a gyerekotthon szagát. 

Bebe ugyanúgy élvezte a fürdést, elengedte magát és csak nyújtózott a kádban. Ő is megkért maradjak ott vele. Sokat beszélgettünk. Lili csacsogása mellett Bebe félénksége kicsit másként hatott rám. Az arcának vonalaiból láttam rajta mit gondolhat. Még nem bízott bennem annyira, hogy el is mondja azt. Arra 4 nappal később került sor. Hatalmas élmény volt számomra és sohasem felejtem el. Mikor egy 7 éves kitör a hallgatásából és csak mesél és mesél....... 

 

Hát így telt az első napunk!

 

Hamarosan újra jelentkezünk!

https://www.facebook.com/neveloanyu/

 

Pussz Nektek

NevelőAnyu

 

 

Szólj hozzá