2017. nov 13.

Vigyázz, kész, raaaaaaaaajt!

írta: NevelőAnyu
Vigyázz, kész, raaaaaaaaajt!

Működési engedély!

Képzeljétek megkaptam a működési engedélyt!!!! :) 

Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve bármikor szólhatnak, hogy jöhet a gyerkőc/gyerkőcök! Nagy izgalomban vagyunk, már minden elő van készítve bár elég nehéz úgy, hogy nem tudjuk milyen korú, nemű gyermek érkezik hozzánk. Illetve, hogy hányan. :)

Próbáltam úgy berendezni a szobákat, hogy bármilyen nemű gyermek(ek) is jönnek, mindenkinek jó legyen. Játékok egyelőre főleg csak fiúsak állnak rendelkezésre, de ha jönne egy kislány azonnal pótoljuk igénye szerint. :) Ebben még annyira nincs rutinom, ezért szeretném ha ő mondaná majd meg mivel szeret(ne) játszani. Lehet, hogy felvásárolnám a fél játékboltot de egyiket sem szereti....akkor annak nem sok értelme van. 

 

Fura belegondolni, hogy bármelyik pillanatban megváltozhat körülöttünk minden. Szeretném, ha az ünnepeket már úgy tölthetnénk, együtt a nevelt gyermekekkel. 

Rengeteget gondolkoztam vajon milyen élethelyzetek adódnak majd? Hogy fogunk megbirkózni mindennel?Rájövök-e vajon, ha probléma van akkor az miből adódik?

Gyerekkoromban szüleim többször fogadtak be ideiglenesen nehéz sorsú gyerekeket. 9-10 éves lehettem, mikor két csángó magyar lány került hozzánk. A fiatalabb lány, Móni annyi idős volt, mint én, a nagyobbik, Daniela pedig annyi mint a nővérem. Együtt voltunk egész nyáron, együtt nyaraltunk a Balatonon. Több éven át több hónapot töltöttek velünk.

Aranyosak voltak mind a ketten, de Daniela közelebb került a szívemhez. Visszahúzódó, nagyon tisztelettudó, segítőkész és barátságos volt. Móni inkább harsány megnyilvánulásaival hívta fel magára a figyelmet, illetve szokatlan viselkedésével. 

Mikor először voltak nálunk, 2-3 hét után nagyon gyanús volt, hogy Anyu hiába veszi a fogkeféket, fogkrémeket, mindig eltűnnek. Kérdezett minket nővéremmel, de nem tudtuk mi sem merre lehetnek. Egyik este Anyu kifigyelte, ahogy Móni fogkefékkel a kezében oson be a szobájába. Utánament, és legnagyobb meglepetésére ott találta Móni nyitott táskájában az összes eltűnt fogkefét, fogkrémet, szappant...stb. Anyu kedvesen, türelmesen megkérdezte miért pakolja el őket,  annyit használ belőlük amennyit szeretne, az a fogkefe pedig amit kapott az csak az övé, más nem fog hozzányúlni. Móni elszégyellte magát, és elmesélte, hogy otthon sosem volt fogkeféje. Igazából azt sem tudta hogyan kell fogat mosni. Mikor megnézte mi hogy csináljuk, annyira megtetszett neki, hogy haza szerette volna vinni a családjának, hogy ők is használhassák. Természetesen Anyu azonnal vásárolt újakat, tisztálkodószerekkel együtt, amit Móni elvihetett mindenkinek akit felsorolt. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy cselekedetnek/viselkedésnek milyen háttere lehet, ugye?

Nyaralás, Balaton, Kemping

Nem volt egyszerű gyerekkorom, nem nevelkedtem ékszerdobozban, sok sok mindent átéltem, amiket lehet, hogy nem kellett volna normális esetben gyerekfejjel. 

De hálás vagyok a szüleimnek, és büszke vagyok rájuk, arra amit önerőből felépítettek. Egy 25m2-es szolgálati lakásban indult közös életünk, 4-en egy szobában, fürdőszoba és WC nélkül. Szüleim rengeteget tanultak, mellette dolgoztak, hogy nekik is és nekünk is jobb életünk lehessen. 

Minden nyáron elmentünk nyaralni. Danielával és Mónival is voltunk, nem is egyszer. Legtöbbször kempingezni mentünk, sátorban aludtunk, és imádtuk. Emlékszem egy balatoni kirándulásra, mikor így együtt 6-an mentünk. Móni rácsodálkozása a vízre, a szabadságra, a fürdés önfeledt élményére, úgy igazán mindenre. Jó volt nézni mennyire boldogan ugrál a vízben, hogy mennyire nem érdekli senki és semmi, csak élvezi azt amit átél. 

Kimentünk vízibiciklizni mindannyian, természetesen a csúszdással. Mivel én voltam  a legkisebb engem Anyuék nem engedtek ugrálni, de addig addig nyúztam őket amíg belementek. A feltétel az volt, hogy kicsit kijjebb tekerünk. Hát jó....víz, víz, csúszda, csúszda....

Mikor mondták, hogy mehetek, abban a pillanatban a tőlem telhető legnagyobb lendülettel vetettem magam a vízbe. A gond csak az volt, hogy én talpast ugrottam, a víz pedig volt vagy 10 centi. A mai napig emlékszem az érzésre, mikor elsötétült előttem minden, és azt hittem megfulladok. Nem kaptam levegőt, nem láttam semmit, csak a kiabálást hallottam körülöttem, hogy baj van. Olyan nagy erővel értem földet, hogy sokkot kaptam. Utána már csak arra emlékszem, hogy ki voltam terülve mint egy béka a vízibiciklin, körülöttem pedig sok sok ember és a szüleim. akik kétségbeesett arccal néztek rám. Szerencsére nem lett baj belőle, de az érzést sosem felejtem el. Talán innen is jött az, hogy a fiúkat is alig merem engedni vízibiciklizni, pedig én is imádtam. :) 

Daniela annyira megijedt, hogy onnantól kezdve olyan volt velem mintha lenne egy második gondoskodó anyukám. Minden lépésemet figyelte, kedvesen terelgetett ha úgy látszott bajba kerülök. Hasonlóan Zé-hez rengeteg energiám volt, sosem fáradtam el. (Bezzeg most....hová lett az a sok sok energia??!! :) )

Szüleim is nagyon megszerették Danielát. Sosem tettek különbséget a két lány között, de Daniela volt az, aki akkor is folyamatosan írt nekünk levelet, ha épp a szüleinél volt otthon. Nagyon nagy szegénységből jött ő is. Móni egy idő után eltűnt az életünkből. Daniela viszont nagyon ragaszkodó volt, és most is az. Merthogy ennyi év után is tartjuk a kapcsolatot, tudunk egymásról, egymás életéről, családjáról. Ő mindig azt mondta, mi vagyunk a másik családja, és én is mindig családtagnak éreztem őt. Szüleim segítették őt a tanulmányai elvégzésében, később pedig abban, hogy megteremthesse magának, és a családjának is a szükséges alapokat. Büszke vagyok rá is. Főnővér lett, és gyönyörű családja van. 

Mennyit számíthat az, hogy valaki olyan keresztezi az utadat aki meg is változtatja azt, igaz?!

Képzeljétek el, hogy minden nevelőszülő pontosan ezt teszi. Keresztezi olyan gyermekek életét, akik ki tudja hová haladtak addig. A nevelőszülők által kapnak egy olyan esélyt a boldog életre, ami talán nélkülük nem adatott volna meg. 

Köszönöm, hogy Velünk tartotok!

Ha tetszenek az írások, facebookon is tudjátok követni NevelőAnyu oldalát!

https://www.facebook.com/neveloanyu/?ref=aymt_homepage_panel

@neveloanyu

Pussz Nektek

NevelőAnyu

 

Szólj hozzá