Szerelem, szerelem…..

Szerintem nincs annál szebb élmény mikor az ember gyerekként „szerelmes” lesz. Az még olyan teljesen rózsaszínes, minden tökéletes, minden csodaszép és még azt gondolod ez sosem múlhat el!

Az történt nálunk, hogy L szerelmes lett. Eddig is tetszett neki a kiszemelt lány, de most olyan kicsit nagyfiúsabban szerelmes.

Lebeg a boldogságtól. Olyan jó ezt látni. De ahogy tudom a kislány is. Szerintem egyébként ő a suli legszebb kislánya (hát hiába, az ízlését is tőlem örökölte). Nyáron készített neki L a papa segítségével egy fa dísz dobozt, amibe belevéste a nevét.

Na már most, ha L-nek van „szerelme” akkor ugye ciki, ha Zé-nek nincs….

Drága Kisfiam egyik este hatalmas könnycseppekkel a szemében bújt mellém az ágyba, és látszott rajta, hogy a világ összes fájdalma az ő vállán pihen. Sóhajtott egy nagyot, majd még egyet. Rákérdeztem mi a gond. Elmondta, hogy szörnyű ez az élet….neki sosem lesz szerelme….

(Azért képzeld el mikor egy szőke kék szemű, nagyon helyes pofi néz rád és mondja ezt….)

Próbáltam teljesen komoly arcot vágni (és nem megrágcsálni azt a gyönyörű pofiját), és mondtam neki, hogy higgye el, lesz barátnője, de ne azért akarjon, hogy neki is legyen, hanem várja meg a megfelelőt….

Na erre az én kicsi fiam, aki az óvodában végig csókolta az összes kislányt, rám nézett, és azt mondta:

„Anya én sosem leszek szerelmes!”

Hűha Életem, gondoltam magamban, ha tudnád .............de ez majd nem rajtad fog múlni.

Egyik óvodai napja után tett egy olyan megjegyzést amitől teljesen padlót fogtam:

„Tudod mit anya?! Lesz sok szerelmem, de egyiket se hozom haza!” :)

Jó is lenne....kibírnám így a kamaszkort.

Új iskola….új élet

Hogy hogy nem az új iskolában, 2 hét alatt rátalált a szerelem...

A régi iskolában egy zárt, betonozott udvar állt a gyerekek rendelkezésére, az új iskolában van játszótér, és egy mező mellett van az udvar, fákkal, bokrokkal. Zé minden nap bunkert épít, játszik , rohangál, és mindezt együtt a Nagy Ő-vel.

Elmesélte, hogy K lett a királynő, ő pedig a testőre. Megvédi őt bármi áron……

Milyen jó lenne, ha ez a lovagiasság minden felnőtt férfiban benne lenne….

Tanulhatnának a „nagy férfiak” ezektől a kis gentlemenektől. Mindig kinyitják nekem előre az ajtót, ha boltban vagyunk mindig segítenek cipekedni, sőt most már el akarják venni a legnehezebb táskát, hogy „Anya nehogy már te cipeld!”.

Mondhatnám, hogy mekkora király vagyok mert én nevelem őket így, de ez nem igaz. Sosem kértem őket ezekre. Párszor elmondtam, hogy kell a lányokkal bánni, vagy mit szeretnek a lányok egy fiúban. De ennyi.

Kicsi gentlemen-ek

Sajnos nagyon sok ANYA panaszkodik arról, hogy bár ugyanúgy dolgozik , mint a kedves párja, mégis rámarad minden házimunka. Erről lehetne megint csak egy vitát nyitni, hogy ki mit és miért csinál. DE! Ha egy családban a férfi és nő ugyanúgy dolgozik, ugyanúgy betölti a családfenntartó szerepét is, akkor miért esik le a karikagyűrű a pasik ujjáról ha egyszer-egyszer főzni kell, vagy netán porszívózni?

Őszinte tisztelet a kivételeknek!

De miért gondoljátok Ti férfiak, hogy a múlt században élünk? Hogy a gyereknevelés, a házimunka, a vásárlás az csak a nők dolga?  Persze nagyanyáink….aha csak ott egyrészt a nők nagy része „csak” gyereket nevelt, és több generáció számíthatott egymásra, mert egy fedél alatt élt anya, apa, mama, papa, dédik….másrészt apuka megteremtette a megélhetés alapjait.

Változik a világ, a női szerepek is átalakultak, sokszor átvesszük a férfiak szerepét. Nem biztos, hogy azért mert annyira nagyon szeretnénk.....

Igen már hallom a gondolatokat, hogy pont ez a baj….mert nem hagyjuk, hogy a férfiak férfiak legyenek!

De könyörgöm!!!!Sok sok nőtársam hagyná!!

De egyelőre az én kicsi gentlemenjeim azok akik gondolnak arra, hogy csinálnak vacsorát, ne mindig nekem kelljen, hogy segítenek porszívózni, vagy takarítani….mert ők is ott élnek, együtt élünk…

Kedves Anyukák akik felneveltétek a mai 35-40-es korosztályt (akinek nem inge ne vegye magára)!

Miért nem gondoltatok arra, hogy ha felnő a kisfiatok akkor ne a párján élősködjön majd? Miért nem gondoltatok bele, hogy tud majd igazi TÁRS lenni, és nem egy nagyra nőtt 5 éves aki az anyját keresi majd minden nőben?

Kedves leendő Menyeim!

Mindent megteszek, hogy a fiaim a TÁRSAITOK tudjanak lenni, és ne az anyjukként kelljen viselkednetek, hanem támogató társai tudjatok lenni egymásnak!

 Pussz Nektek

                                   Nevelőanyu