Mióta Lili és Bebe hozzánk került, rengeteg olyan élmény ért engem is mint valamennyire kívülállót, hogy folyamatosan azon jár az agyam, hogyan kezdjünk bele ezeknek a traumáknak, stressz gócoknak a feldolgozásába. Ötletem rengeteg van, nyilván van amit már alkalmaztunk is (pl. beszélgetős séta), de mégis mi lehet az ami nekik  a leginkább segít. 

Szerencsére Lili olyan szempontból könnyebb eset, hogy elmondja mit érez, sokszor könnyekben ki is adja magából ezeket, de emellett azt is tudom, hogy általában azoknál a gyerekeknél akiknél verbálisan ez szuperul kijön, lelkileg annál mélyebb nyomokat hagyott. Bebe nem sokat beszél erről, ha igen akkor pedig hisztériás vagdalkozásban nyilvánul meg. Mindkettőjüknek más más módszerekre lesz szükségük.

Egy 9 éves királylány élete

Lili gyönyörű, rövid hajával is árad belőle az az igazi kislányos báj. Két érzés kavarog benne folyamatosan, ha valaki kicsit jobban megnézi akkor azonnal láthatja a szemén. Sokszor mosolyog, de a legtöbbször még egy meggyötört kis lélek tükrét látom ott. Előfordul, hogy kifakad. Utána kicsit mindig könnyebb.

Tegnap rengeteget beszélgettünk, a mágikus fürdőszoba mindig megteszi hatását, és fürdés közben nagyon jól ki tudja magából adni az élményeit. Elmesélt egy régi történetet. A gyerekkora nagy része eddig rettegésben, bizonytalanságban telt. Kavargó érzései vannak a szüleivel kapcsolatban, bár szereti őket, ahhoz mégis nagy már, hogy felfogja az ő története másképp is alakulhatott volna, ami nem rajta múlt. Azt hiszem, most hogy látja mi hogy élünk, milyen az mikor valaki mögött ott áll a család, még inkább sérelemnek éli meg a múltbéli élményeket. Sokszor nem tudta mi lesz másnap. Nem csak azt, hogy kivel lesz, ki törődik vele, de azt sem, hogy hol. Utaztak is több felé, sokszor idegenek vették körül, gyerekként egyáltalán nem tudta értelmezni ezt. Ki volt szolgáltatva mindenkinek aki az útjába került. Azt hamar megtanulta, hogy kedvességért cserébe kedvességet kap legtöbbször. Ezért most sem ritka, hogy ha társaságba megyünk, akkor számára idegenek ölébe ül, szépeket mond nekik, megöleli őket. Mindig tudja kinek mit kell mondani.  Sokan elmondták milyen szerencse, hogy ennyire nyitott. De ez biztosan a nyitottság jele? Szerintem nem. Szerintem ez egy kétségbeesett kislány berögződött szeretethiányának, törődés hiányának kinyilatkoztatása. Mintha rá lenne írva: Szeress engem! Törődj velem!

Az otthonban lévő kamaszlányok esetében ugyanígy kezdődhetett minden. Szeretethiánnyal. Mivel nem kapták meg, később a kamaszkorban a fiúktól várták ugyanezt, bármi áron. Lili erről is sokat mesélt. Bár él benne a királylány-királyfi rózsaszín világ, mégis sok mindent látott a nagyobbaktól az otthonban, amit még nem tud egyelőre hová tenni. Nagyon nem egyszerű egy ilyen eltorzult világképet a helyére tenni. 9 évig élt valamiben, hitt és látott dolgokat, most pedig az ellenkezőjéről állítják neki azt, hogy az a normális. Ki ne zavarodna össze?

 Janka 14 éves, az otthonban Lili szobája mellett lakott, Gabival együtt, akiről már korábban írtam Nektek. Janka nem a nevelők kedvence, igazi lázadó kamasz, aki szereti a fiúkat (és persze mondanom sem kell, hogy ők is Jankát), Gyönyörű lány lehetett valamikor. Ma már 14 évesen a meggyötört, fájdalommal teli arcán egyáltalán nem látszik az a fény, csillogás aminek egy ennyi idős kamaszt jellemeznie kellene. A nevelők sokszor elmondják neki, hogy nem szabad csak úgy odadobni magad egy pasinak, vagy, hogy legyél már úrinő, mi vagy te szajha???......de kérdem én, hogyan? 

Megértem, hogy egy otthonban (ahol nyilván megint csak a minimálbérért dolgoznak 0-24 órában) nincs kapacitás arra, hogy minden gyermeknek megadják azt a szeretet mennyiséget, egyéni törődést amire szükségük lenne. De akkor ne csodálkozzunk ha a gyerek ezt más úton keresi. Eddig nem kapta meg, most pedig esélye van rá, még ha ilyen áron is. 

Janka teljes mértékben elhitte magáról azt amit a környezete visszajelzett felé. Értéktelen, semmirekellő, rossz "gyerek". Sok sok megaláztatás érte, sokat bántották, sokan rúgtak belé mikor kiszolgáltatott helyzetben volt/van.

Múlt héten túladagolta magát. Kórházba került. Ő is. Valószínűleg számára már minden annyira sötét, hogy egyáltalán nem látja  a kiutat. Miért csodálkozunk azon, hogy rengetegen szöknek meg? Hogy rossz irányba haladnak az életükben? Esetleg drogokkal, alkohollal próbálják enyhíteni azt a belső fájdalmat amit ők folyamatosan éreznek? Nem mondták nekik elégszer azt, hogy igenis ÉRTÉKES VAGY! Van jövőd! Vannak lehetőségeid! 

Lilinek azt hiszem még van esélye arra, hogy ne ezen az úton haladjon tovább. Talán még meg tudom mutatni neki mennyire értékes. 

 Tegnap a beszélgetésünk alatt a következőt mondta:

"Olyan rossz, hogy a testvérem is átélte ezt. Jobb lett volna ha neki nem kell. Jobb lett volna, ha csak én kerülök be az otthonba. Neki nem kellett volna ezt megélni. Azt a sok rosszat. "

Folytatjuk.....

Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan vagytok velünk, hogy ennyien olvastok minket! Köszönjük a kedves szavakat, köszönjük, hogy foglalkoztok VELÜK!

https://www.facebook.com/neveloanyu/ 

neveloanyu@gmail.com

Pussz Nektek

NevelőAnyu