4 gyerek mellett megvan az a szerencsés helyzet, hogy sokszor csak hallgatom a beszélgetéseiket és olyan, mintha egy stand up comedy előadáson csücsülnék.

Főzés, mosogatás vagy épp teregetés közben sokszor csak annyit látni belőlem, hogy rázkódom a nevetéstől. Szerencse, hogy nem sokan látnak ilyenkor...... 

1. Éjszakai szösszenet Bebétől....éjjel 2-kor:

- Bebe: Anyaaaaaaaaaaaaaa

- Én rohanok a szobába még félálomban, kérdezem mi a baj?

- B: Semmi, csak felkeltem. Gondoltam jobb, ha tudod. De visszafekszem mert álmos vagyok, kimennél?

Még szerencse, hogy szólt....

2. Épp csirkét sütöttem, mikor Lili jött hozzám:

- Lili: Anya, segíteni szeretnék.

- Én: Jajj Drágám de aranyos vagy - nem vagyok én ehhez hozzászokva, olvadoztam na- gyere, segíthetsz összekeverni a tölteléket.

- Lili: Hát igazából nem gondoltam, hogy tényleg, csak jófej akartam lenni.

Hm.......azért köszi.

A mágikus fürdőszoba 

Rájöttem, hogy nálunk a fürdőszobának mágikus hatása van. Előfordul, hogy néha órákig eljátszanak egymással a gyerekek egy vita, veszekedés nélkül, de amint beteszem a lábam a fürdőszobába, megengedem magamnak a jól megérdemelt forró vizet, abban a pillanatban minden probléma a felszínre kerül, és lázas késztetést érez mind  a 4 gyerek arra, hogy azonnal ezt el is panaszolja. Ritka pillanat az, mikor lehetőségem adódik arra, hogy elnyújtózzak a kádban és élvezzem a semmit tevést, de azért mindig kísérletezem. Tegnap is volt egy kósza gondolatom, hogy amíg a gyerekek a szobában legóznak, gyorsan megmártózom. Úgy tűnt teljesen sikeres lesz az akció, már a kádban voltam, mikor nagy kopogás hallatszik az ajtón. Kiszóltam: - Ki az? Fürdök épp, mit szeretnél? Bebe hangosan, lassan, mintha azt gondolná több kilóméter választ el minket bekiabált, hogy : - Csak azt akartam mondani, hogy nagyon szeretlek! Mondtam neki, hogy én is imádom, mindjárt végzek és akkor adok puszit is.

Eltelt 2 perc, újabb kopogás. Zé már rutinosan résnyire kinyitotta az ajtót és elmesélte, hogy a játékban amit játszanak, melyik fő gonoszt győzték éppen le, és milyen jó, hogy már többen vannak, mert így többen tudnak harcolni a gonoszok ellen. Lili odajött az ajtóhoz, és folytatva Zé élmény beszámolóját elmondta, hogy ő igazából királylány szeretne lenni, de a fiúk ezt nem engedik. Leültek az ajtóm előtt, és a küszöbön kezdték el kitárgyalni, hogy kinek miért az a szerep jutott. Zé kifejtette, hogy ha Lili királylány lenne, akkor nem harcolhatna, mert a királylányok nem szoktak, őket meg kell védeni. De akkor meg semmi hasznát nem vennék, ezért maradjon csak Lili is harcos. Lili kiállt a királylányok esélyegyenlősége mellett, mi szerint a királylányok igenis tudnak harcolni, Zé nézze meg az Aranyhaj című mesét, ahol Aranyhaj serpenyővel üti le a pasikat.....a királylányok is lehetnek vagányak. Zé azonnal kontrázott, hogy ha a királylányok ennyire vagányak és harcosok is, akkor miért kötnek ki állandóan valami toronyban ahonnan meg kell őket menteni..... Hm.....vártam a folytatást. 

Lili gondolkozott kicsit, majd közölte, hogy igazából a királylányoknak semmi szükségük arra, hogy megmentsék őket, de a sok királyfi annyira béna, hogy máshogy nem lehetne őket rávenni arra, hogy megtalálják a királylányokat és szerelmesek legyenek. Ha a királyfikon múlna, akkor sosem lennének esküvők és nem születnének kisbabák. Kihalna a világ.

Hűha.....gondoltam most már elég messzire mentünk itt a filozófia rejtelmeibe, de folytatták.

Zé elmondta, hogy ha a királylányok nem lennének ennyire vagányak és nagyszájúak, akkor talán a királyfiak szívesebben mennének hozzájuk. De ki szereti a parancsolgató lányokat? Ő aztán nem. Zé kifejtette, hogy ha a királylányok nem követelőznének akkor szívesebben vinnének a királyfik ajándékot maguktól, dicsérnék a királylányokat, de úgy nem, hogy a királylányok ezt elvárják, vagy megmondják a királyfiaknak, hogy mit akarnak.

9 és 8 évesek.....csak mondom........

 https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu