Nehéz ilyenkor szavakat találni. Most minden közhelyesen és elcsépelten hangzik. És persze túl szentimentálisnak. Nem vagyok sírós fajta, sőt. Nehezen fejezem ki az érzelmeimet mások felé. A gyerekek a kivételek. És az Anyák Napja. Három hete sírok minden dalon amit hallgatok, és emlékeztet arra, hogy már 5 gyermek mondja nekem azt, hogy ANYA, hogy milyen életet építünk ezáltal EGYÜTT. 

Az Anyák napja azonban most nem csak rólam szól.  Hiszen nem feledkezünk meg arról, aki Nekik a legfontosabb, az Édesanyjuk. Mindegy miért nem lehetnek együtt. Ha jelen van az életükben, ha nincs, akkor is ő az, aki életet adott nekik. 

Lili és Bebe nagyok már. Készülnek hetek óta. Anyának. Neki, és nekem is. Két Anya van. Szerencsések, hogy kettő is jutott. Így gondolják, és ami a legfontosabb, hogy mi is így gondoljuk. 

Sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam-e ezt a posztot, mert annyira értéktelennek és sablonosnak tűnik minden mondat. Annyira nem lehet ezt az érzést szavakkal kifejezni. Nem megy. 

Egyszerűen boldog vagyok. Boldog attól, hogy itt vannak velünk, boldog, hogy látom mennyit változnak napról napra, nyílnak ki és nyerik vissza a saját énjüket, a belső világuk nyugalmát. Boldog vagyok attól, hogy Anya is örül, hogy  a csemetéi jó helyen vannak , és attól, hogy senki nem érez haragot, féltékenységet. Egyetértés van, megértés van és türelem. Anya is kap ajándékot, gyönyörű szavakat, verseket. Én is kapok. És ez így jó. 

Anyának lenni néha azt jelenti, hogy félredobod a saját egódat, igényeidet, vágyaidat. Mert csak az számít, hogy Nekik jó legyen. Mindegy, hogy neked fáj belül, mégis boldog vagy azért, mert tudod, hogy Nekik jó. Mert az a legfontosabb.

Esténként mikor csend van, egyedül maradok a gondolataimmal, akkor szokott belém hasítani az érzés. Öt kicsi sors. Öt kicsi élet. Ami most az én kezemben is van. Hatalmas felelősség. Nagyon szeretném jól csinálni. Nagyon szeretném Nekik azt adni, megmutatni amit megérdemelnek. Nem mindig érzem azt, hogy sikerül. Vannak viták, veszekedések, rossz döntések. Sok sírás, nehézség és küzdelem. De a vége mindig az, hogy talán kicsit megint tanultunk. Többek lettünk, jobban haladunk. Jobban szeretünk. Kis lépések. Kis cseppek a tengerben, de cseppek nélkül nincsen tenger sem! 

Nagyon Boldog Anyák Napját és Nevelő Anyák Napját kívánok Nektek! 

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu