2018. ápr 11.

A fegyelmezés feladata egy nevelt gyermek esetén 1.rész

írta: NevelőAnyu
A fegyelmezés feladata egy nevelt gyermek esetén 1.rész

 

 

 

Ha egy nevelt gyermek bekerül a családba, akár otthonból, akár a vér szerinti családjától kerül hozzánk, nehéz elvonatkoztatni a ténytől, hogy hátrányos, hányattatott sorsa volt. Hajlamosak vagyunk arra, hogy szemet hunyunk először apróságokon, amik később azonban komoly problémákhoz fajulhatnak. 

Sok kérdés merül fel ilyenkor egy nevelőszülőben:

Mikortól fegyelmezzünk? Amint belép az ajtón már fel kell állítani a szabályokat? Vagy hagyjuk, hogy megszokjon minket, a környezetet, és azután kezdjük el fegyelmezni?

Kell-e egyáltalán a szigor,  a fegyelem ezeknek a gyermekeknek? 

Mikor kell mindenképpen rájuk szólni? Mit tehetünk, ha helytelenül viselkednek?

A fegyelem szükségessége

A fegyelem célja, hogy a gyermekeinknek szabályokat, korlátokat, kereteket adjunk, annak érdekében, hogy a közösségben, a társadalomban eredményesen működhessenek együtt. Személyiségük kialakulóban van, saját magukat, a külvilágot, a társadalmat és a normatív értékrendszert tanulják. Természetes, hogy egy kisgyermek önmagától nem tudja, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ilyenkor a szülők türelemmel, folyamatosan terelgetik csemetéjüket, állandó ismétlésekkel erősítik a kialakuló értékrendszer alapköveit. 

-  A szabályok, a keretek támpontok a gyermekek számára. Biztonságot adnak nekik.

- Ha a környezet, a tőlük elvárt viselkedési módok kiszámíthatóak, akkor megnyugtatóak is lesznek számukra. Segít kialakítani a bizalmat másokban, és saját magukban is. 

- Megtanulják a tiszteletet, megtanulnak kompromisszumot kötni, mely hatalmas segítség lesz számukra a megfelelő kapcsolatrendszerek kialakításában, a közösségbe való beilleszkedésben. 

De mi történik akkor ha ez kimaradt egy gyermek életében? Mi történik ha ez az értékrendszer NEM JÓ, ami már kialakult a gyermekben? 

A család, ahová ezek a gyermekek bekerülnek egy egység. Ennek az egységnek, mint együttműködő, közösen lavírozó hajó legénységének a közös nyelv a kulcsa. Ez a nyelv pedig, amit a legénység minden tagjának ismernie kell: 

                                                                                    K.E.K.SZ.

                                     Következetesség , Együttműködés, Kitartás, SZabálytisztelet

Jót szoktak mulatni ezen a gyerekek, mikor egy-egy konfliktus esetén megkérdezem tőlük, tudjátok-e mire kell figyelni ha probléma van? Milyen nyelven is beszélünk egymással?

Rávágják, hogy KEKSZ nyelven. 

Mindegy honnan jött. Mindegy, hogy eddig mit tanult. Mindegy, hogy eddig mit látott, mit tartott jónak. Az is mindegy, hogy mennyi ideig. Ez egy új hajó, új legénységgel, új szabályokkal.

 

KÖVETKEZETESSÉG

 Az első, és egyik legfontosabb alapja a KEKSZ-nek a következetesség. Ha nincs következetesség, hiába van együttműködés, akkor nem lehet már kitartás, és szabálytisztelet sem!

A szülő feladata az, hogy a következetességgel, a folyamatos visszajelzésekkel, ugyanazt kommunikálja gyermeke felé, ugyanazon viselkedésre, önazonos reakcióval. A gyermek ismétlés során tanul, folyamatos visszajelzések szükségesek számára ahhoz, hogy tudja, amit éppen csinál az megfelel-e az értékrendszerünknek, vagy sem. 

Mi segíthet abban, hogy következetesek maradjunk?

1. Az életkorának megfelelő, egyszerű szabályokat állítsunk fel! Át kell gondolni, hogy az általunk elvárt viselkedési forma, milyen módon tartható be legegyszerűbben, legérthetőbben a gyermek számára. Tarhatunk neki kiselőadást minden nap a rossz viselkedéséről, de abból semmit sem fog megjegyezni. Nem fogja tudni mit hibázott, miért haragszunk rá és helyette hogyan kellett volna viselkelkednie.

Elmesélek egy példát  a saját életünkből. Mi az első perctől kezdve felállítottuk az alapszabályokat. Ezek a szabályok egyszerűek, érthetőek. Ilyen például az, hogy TILOS BÁRKIT BÁNTANI. 

 Bebe az iskolában, bántott egy kisállatot, ami sajnos ennek következtében elpusztult. Bebét behívták az                 igazgatói irodába, ahol elmondták neki az általam is felállított alapszabályokat, amik a következők:

- Tilos bárkit bántani !

- Tilos bárkit megbántani!

- Tilos hazudni!

Mikor megkérdezték tőle, hogy mégis miért tette ezt, azt felelte, hogy azt hitte, az egy egér. Nem értették a válaszát, hiszen élőlény, senkit nem bántunk legyen az ember vagy állat.

Az egér az ő értékrendje szerint azonban nem bárki, mivel azt tanulta korábban, hogy az egy kártevő. Így nem érezte azt, hogy megszegi az alapszabályt.

Ilyenkor újra le kell ülni, és tisztázni az alapvető fogalmakat is, hogy pontosan mikre vagy kikre vonatkoztatjuk az alapszabályokat!

A következetesség egyik alapja a megértés. Akkor tudunk következetesek maradni, ha meg tudjuk érteni, hogy a gyermek hogyan értelmezte át, vagy félre az általunk elmondott alapszabályt. Nem minden esetben van szó engedetlenségről, vagy szándékos szabályszegésről, figyelembe kell venni ilyenkor a gyermek már kialakult értékrendszerét is.

2.  Ne állítsunk túl sok szabályt! Egyértelmű, hogy ha túl sok a szabály, akkor nem fog tudni emlékezni mindenre. Túl nagy nyomás nehezedik rá, túl sok mindennek kell megfelelnie, aminek képtelen, ezért folyamatos negatív visszacsatolást kap. Ezáltal pedig a viselkedése is egyre inkább negatív lesz majd. Törekedjünk arra, hogy minél rövidebben, egyszerűbben, érthetően hozzuk tudomására!

3. Nekünk szülőknek is be kell tartanunk a szabályokat! Egy hajón evezünk, és kapitányként még inkább példát kell mutatni. Ha a gyermek azt látja, hogy az általunk megbeszélt szabályokat mi magunk nem tartjuk be, már el is veszítettük a tiszteletét és  a hitelességünket!

4. A szabályok megszegése következményekkel jár! Minden gyermek szereti feszegetni a határokat, nyilván úgy tudja behatárolni akár saját magát, a korlátait, hogy körül vonalazza a láthatatlan kerítést maga körül. Azonban meg kell tanulnia, hogy ha átlépi a megengedett határvonalat, megszegi az egyik alapszabályt, annak következménye van! (Erről bővebben későbbi cikk szól majd!)

 

EGYÜTTMŰKÖDÉS

"Egy hajóban evezünk." Közösen. Együtt. 

Ez azt jelenti, hogy ha te nem evezel valamiért, pl. mert haragszol a másikra, vagy megbántva érzed magad, akkor a hajó előbb utóbb eltéved, irányt vált. Ha már ketten nem eveznek a hajóban, akkor akár sziklának is csapódhat és elsüllyed. Azt szeretnénk, ha sokáig úszna a hajó?! Jó lenne még sokáig a vízen úszkálni?

 

A gyerekek szeretik ha valami számukra is teljesen érthető, elfogadható. Nálunk a hajós példánál maradva, könnyen fel lehet vázolni, hogy a családban, a "hajóban" kinek, hol , mi a szerepe. Mindenkinek van szerepe. Van aki a kormányrúdnál áll, van aki a vitorlát húzza fel, van aki evez....stb. Ahhoz, hogy a hajó menjen, mindenkinek tennie kell a dolgát. Anélkül nem megy. 

A tó tükrén hajók lennénk
Csak sodródnánk, ilyen jó még
Sose volt

Belemerül az ég a vízbe, nincsen másik part
Ez a nap is az ébredéstől az álmainkig tart
Bármi lesz még, veled akarnék
Veled akarnék már mindent!

/Margaret Island - Veled minden/

 

KITARTÁS

 

Miért kell újra és újra elmondani ugyanazt?!

Nincs olyan gyerek, aki első szóra megért mindent és azt is teszi amit kérünk tőle. Meg kell tapasztalnia, hogy amit mondunk komolyan mondjuk. Ma is, holnap is és azután is. A szülők legtöbbször nehezen viselik a többszöri ellenállást, vagy a határok feszegetését, a próbálkozásokat. 

A kitartás, a következetesség vezet eredményességhez.

Fontos, hogy amit mondunk, azt betartsuk, fontos, hogy kitartsunk elveink mellett! Ha kérünk valamit gyermekünktől, ne alkudozzunk! (A gyerekek többsége tudja, hogy anya három rászólás után feladja, apa már csak 5, a nagyi viszont már a másodiknál enged. ) Miért is fogadna szót, ha tudja, hogy ha még párszor meghallgatja a szabályt, de következmények nélkül anya feladja majd a küzdelmet, és enged. 

A gyerekeknek meg kell szokniuk a szabályokat, főként igaz ez a nevelt gyermekekre. Be kell épülniük az életükbe, amit csak az ismétléssel érhetünk el!

 

SZABÁLYTISZTELET

 

  Az alapszabályok felállítása egy közös célt szolgál. Ezt a gyermekeknek is tudniuk kell. Tudniuk, ismerniük kell a célt, hogy aztán tehessenek érte, megértsék, miért kell tenni érte. 

A szabályokat a gyermekekkel együtt átbeszélve, együtt kell felállítani! Mindig, minden esetben itt is figyelembevéve a gyermekek életkorát, addigi életkörülményeit, értékrendjét. 

A szülők sokszor "őrmester" szerepben érzik magukat otthon, mikor minden percben fegyelmezni kell gyermekeiket. Ez egy állandó feszültséghez, ingerült hangulathoz vezethet, amely nem hat pozitívan sem a család életére, sem a gyermekek személyiségének fejlődésére. A gyermekek nevelése nem "idomítás", hanem felkészítés az életre! Ahhoz, hogy ezt ők is megértsék, fontos az alapszabályok miért-jeinek tisztázása. 

Miért nem szabad senkit bántani?

Miért nem szabad hazudni?

Miért nem szabad a másikat megbántani?

Fokozatosan kell megismertetni a gyermekeket a szabályokkal és azok "miért-jeivel" is! Saját nyelvükön, saját életkoruknak megfelelően meg tudják érteni, hogy a szabályok nem ellenük vannak, hanem értük. 

Azért nem szabad senkit bántani, mert ha megteszed, és bántod, megütöd, már nem fogunk együtt evezni, nem tudjuk közösen irányítani a közös hajónkat. A hajó akkor pedig irányt vált, eltéved, sziklához csapódhat és elsüllyed.

Azért nem szabad hazudni, mert a legénység minden tagja ugyanazt a hajót segíti a tengeren. Ha én hazudok neked, hogy evezek, de közben mégsem, akkor a hajó irányt vált, eltéved, sziklához csapódhat és elsüllyed.

Azért nem szabad a másikat megbántani, mert akkor akit megbántottunk nem fog tudni evezni. Rossz kedve lesz, nem akar majd evezni. Akkor  a hajó pedig irányt vált, eltéved, sziklához csapódhat és elsüllyed.

Ezt pedig nem akarjuk, mert szeretünk a tengeren hajózni. Együtt. Közösen. 

 A cikket megtaláljátok a http://gyermekvedok.hu/nevelesi-kisokos/linken is, minden szerdán itt olvashatjátok a nevelési tippeket, tanácsokat!

 

 https://www.facebook.com/neveloanyu/

 Pussz Nektek

NevelőAnyu 

 

Szólj hozzá