Ma Magyarországon kb. 20.000 gyermek nem élhet a saját családjával. Ezeknek számos oka lehet. Legtöbbször azt gondolják ezek a gyermekek árvák, pedig nem azok. Pontosan azért vannak a "rendszerben", mert a szüleik NEM mondtak le róluk. Viszont gondoskodni sem tudnak vagy akarnak gyermekeikről.

Nem minden esetben hagyják el őket. Persze, van olyan is. Mikor anya "elszalad boltba", majd sosem jön vissza. Mikor apa azt mondja mindjárt jövök értetek, és otthagyva gyermekeit egy ismerősnél, sosem keresi már őket. De olyan is előfordul, hogy az anya küzd, egyedül dolgozik és neveli gyermekeit, de nem tudja fenntartani számukra a szükséges minimumot. HA már nem lehetőség az anyaotthon, vagy a családon belüli elhelyezés, akkor jön képbe a  gyámügy, mint szükséges "gonosz", aki biztonságba helyezi a gyermekeket. Fájdalmas elszakadás ez.

A gyermekeknek is, esetenként a szülőnek is. Egy gyász. Kiszakad az addigi kötelékből, elszakad az addig ismert, megszokott családtól. Egy gyermeknek nem számít, hogy kosz vette körül, vagy, hogy nincs víz a házban, nincs elég ennivaló, vagy anya állandóan bulizik, apa állandóan sörözik.  Akkor is az az otthona, az a számára eddig ismert "biztonság".

Több esetben előfordul, hogy a gyámhatóság hirtelen kénytelen kivonulni és elvinni egy gyermeket a saját érdekében. Sokszor nem egyszerű, csendes helyzetek ezek. Sírás, könnyek, kiabálás, düh, tehetetlenség.  

A gyám pedig teszi a dolgát. A gyermek érdekében. Akkor is ha a gyermek gyűlöli épp, haragszik rá a szülő is és a rokonok...elvisel mindent, a gyermekért. Minden tiszteletem az övék. Nem rég beszélgettem egy gyámmal, aki azt mondta, le a kalappal előttünk, nevelőszülők előtt. Mi végezzük a munka nagy részét. Igen, mi nagy szerepet töltünk be a gyermekek nevelésében, viszont kapunk is tőlük rengeteget. Amit ők vállalnak, sokszor az is emberfeletti. Megbírkózni ezekkel nap mint nap, feldolgozni az átélteket......

A nevelt gyermek családba kerül

A gyermekek egy része átmenetileg befogadó otthonba kerül, ahogy Lili és Bebe is, viszont egy részük azonnal egy gyámhatósági intézkedés után nevelőszülőhöz. Ilyenkor a nevelőszülő dolga az, hogy megnyugtassa a riadt gyermeket, és próbálja beilleszteni őt a családba. 

Sok történet van, amik eddig sosem láttak napvilágot. Csak azok tudják, azok értik akik átélték, akik részesei voltak. Erről nem szoktak beszélni. Pedig kellene.

Mert bizony kerülhet úgy hozzánk gyermek, hogy még soha életében nem fürdött, hogy a ruhák amik rajta vannak hónapok óta nem láttak vizet, hogy a kis hajukban hemzsegnek a tetvek, éhesek, fáradtak, kimerültek és rettegnek.

Egy ilyen helyzetben is tudni kell a lépéseket, hogy a gyermek érezze a belőlünk áradó nyugalmat, érezze a biztonságot. 

Egy olyan gyermek, aki hasonló körülmények között élte addigi életét, hirtelen bekerül egy normális közegbe. Nem fogja tudni mit és hogyan kell csinálni. Hatalmas türelemmel kell elmagyarázni minden egyes szabályt, szokást, a mindennapi élet apró tevékenységeit, mi mire való. Saját gyermekünkkel már egészen kicsi korától kezdve foglalkozunk, megosztjuk vele mikor mit csinálunk és hogyan. Viszont előfordulhat, hogy egy nevelt gyermek esetén ugyanerre van szükség, még akkor is ha a gyermek már elmúlt 7-8 éves. Nem fogja tudni hogyan kell használni a WC-t, nem tudja, hogy mindig kezet kell mosni, nem lesz tisztában az illemszabályokkal, nem tudja, hogy itt mindig lesz majd ennivaló, ezért mindent egyszerre akar majd megenni..... Sorolhatnám mennyi minden más, és mennyi minden új ezeknek a gyermekeknek. Sosem szabad elfelejteni, hogy nem véletlenül kerültek ki addigi környezetükből. 

Egy dolog az, ami erőt és energiát ad minden egyes nevelőszülőnek ahhoz, hogy a mindennapokban 100%-ot tudjon adni ezeknek a gyermekeknek. A szeretet ereje.

Mert minden egyes kisgyermek hálás, és a szeretetük ereje határtalan a törődés, és a gondoskodás visszhangjaként!

Az érzés, hogy más gyermekét neveled.....

Mielőtt Lili, Bebe és Manó idekerültek volna, nagyon féltem attól mit fogok érezni majd. Hogyan élem meg, hogy egy "kész csomagot" kaptam, amibe addig nem láthattam bele. 

Teltek a hetek, hónapok. Azt vettem észre, hogy nincs semmi furcsa érzés sem bennem, sem körülöttem. Vannak nehezebb és vannak jobb napok, mint minden 5 gyermekes családnál. De semmiben nem különbözünk tőlük. Család lettünk. Nincs enyém, tiéd. Nincs "az én gyerekemnek szabad" de neked nem.  Egység vagyunk. Mi vagyunk. Nem számít ki honnan jött. A szeretet nyelve ugyanaz.

Ők gyermekek. Olyan gyermekek, akik akkor kerülnek hozzánk mikor a leginkább ki vannak szolgáltatva nekünk, a rendszernek, az életnek. Akik megérdemlik, hogy család vegye őket körül, akik megérdemlik, hogy átéljék a  mindennapokat együtt valakikkel. 

Lili sokat mesélt az otthonban eltöltött időszakról. Nem volt kihez szólni, ha baj volt. Nem volt kihez átszaladni éjjel, ha rosszat álmodott. Nem volt aki azt mondta neki szeretlek, és büszke vagyok rád. Megtűrt volt. Ezt egy gyermeknek sem szabadna átélnie. 

Nagy szükség lenne arra, hogy azok akik erőt éreznek magukban, tegyenek ezekért a gyerekekért!

Hiszen belegondoltatok? Ők lesznek a jövő generációja. Ők lehetnek a kutatók, akik felfedezik az eddigi ismeretlent, ők lehetnek azok akik talán a szociális szférában sokkal többet adnak majd az akkor rászorulóknak. Ők lehetnek akik ismerve a rendszert talán változtatni tudnak majd, jobbá tehetik azt. Ők lehetnek, akik tesznek majd értünk is. De most nekik van szükségük ránk! Hátország nélkül elvesznek....

Ha egy kicsit is érdekelne a nevelőszülőség, ha akár egy gyermeknek szeretnél otthont nyújtani, keresd a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat munkatársait, akik örömmel válaszolnak minden kérdésedre, vagy akár nekem is írhatsz közvetlenül neveloanyu facebook  oldalamon!

http://gyermekvedok.hu

Hamarosan a PGYSZ oldalán is olvashatjátok történeteinket illetve Nevelési Kisokosunkat is követhetitek, hátha segítséget nyújt Nektek is a mindennapokban! 

NevelőAnyu facebook oldalán pedig privát történetekkel, fotókkal is várunk Titeket nagy szeretettel!

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Köszönjük, hogy velünk vagytok!

Tegyünk együtt  a gyermekekért!

Pussz Nektek

NevelőAnyu