2017. nov 27.

Látogatás a gyermekotthonban!

írta: NevelőAnyu
Látogatás a gyermekotthonban!

 

A várva várt HÍVÁS

3 napja megcsörrent a telefon! A nevelőszülői tanácsadóm hívott! Izgultam, nem tudtam, hogy valami adminisztrációs dolog maradt-e még el, vagy ez már AZ a hívás.

Képzeljétek azért hívott, mert van két kisgyermek akik pontosan beleillenek a mi kis családunkba, befogadhatóak! Azt sem tudtam hirtelen, hogy mit kérdezzek, de végül nem kellett, mert  a tanácsadóm előre választ adott mindenre! Megkaptam a gyermekek adatait, a történetüket.

Kezembe adták az eddigi életüket....

Őszinte leszek. El sem olvastam nagy részét. Miért? Mert nem akartam ítélkezni. Tudni akartam kik ők és honnan jöttek, de nem akartam abba a hibába esni mint sokan mások, hogy elolvassák milyen szörnyű körülmények közül jöttek, és megfutamodom. Tudtam, hogy nem fogok. Ezért mindegy is volt. Úgy gondoltam ráérek elolvasni, mikor már az okokat keresem. Egy-egy kijelentésük, vagy viselkedésük okát. Ráérek akkor agyalni a megoldáson. Most csak a gyerekeket akartam látni.

Megtudtam, hogy Lili 9, Bebe pedig 7 éves, és rendes, aranyos, őszinte gyerekek, épp ezért szeretnék, hogy nagyobb koruk ellenére nevelőszülőkhöz kerülhessenek. Mert egyébként nagyobb gyerekeket már nem adnak nevelőszülőknek. 

Megosztottam a hírt a fiúkkal, kikértem a véleményüket.

Nagyon örültek, azonnal látni akarták őket!

Tanácsadóm megadta a gyermekotthon egyik vezetőjének számát, hogy egyeztethessünk meglátogathatjuk-e őket. Nagyon kedves volt, mondta, hogy akár holnap mehetünk. Persze, hogy azonnal igent mondtam! :)

 

Az első SOKK

Talán még kiskoromban voltam gyermekotthonban látogatóban, de azóta nem. Nem emlékeztem milyen érzés.

Sőt.

Nem erre emlékeztem.

Csupasz falak, zárt ajtók, rácsok, csupasz szobák, 3-4 ágy egy szobában. De semmi kép, vagy játék, vagy bármi ami arra utal, hogy itt gyerekek vannak.

Nagyon kedvesen fogadtak minket, a folyamatos kérdéseimre is türelmes válaszokat kaptam. Nem tudtam mi hogy működik. Mit mondtak a gyerekeknek, kik vagyunk? Miért jövünk?  Itt már nem babákról beszélünk akiket szerető gondoskodással meg lehet nyugtatni, akikhez hamar közel lehet kerülni. Elmondták, hogy a gyerekek tudják, hogy nevelőszülőhöz kerülnek, fel vannak készítve. Beléptünk az ő folyosójukra. Kiabálták a nevüket, mire kis félszegen előbújt Bebe az egyik szobából, majd nagy mosollyal az arcán megjelent Lili is. 

Olyan volt, mintha ez a pillanat több percig tartott volna. Félve odajöttek, én lehajoltam hozzájuk, köszöntünk, a fiúk pedig odaadták nekik a plüssmackókat amiket hoztunk nekik. Egyformát, hogy ne legyen vita, csak Lili mackójára tettem egy rózsaszín kis kendőt. 

A fiúk is meg voltak illetődve, de Lili azonnal oldotta a hangulatot, mondta, hogy megmutatja a szobáját. 

Nagyon izgatottan rohant be, egy 2 ágyas, kis szobácska volt az övé. Mondta, hogy most egyedül lakik itt, és fél. Bebe két másik kisfiúval alszik, neki jobb kicsit. Kérdezgettem őket, hogy mit szoktak játszani, Lili megmutatta a plüsseit, ami az övé, ő hozta, és azok jelentik ott számára a mindent. Bebe kis félszegen feszengett mellettünk és a pókemberes ajándéktáskát szorongatta, benne a mackóval. Kérdeztem tőle, tetszik-e neki. Könnyes szemmel nézett rám és azt mondta nagyon, vele fog aludni, sőt a táskát is elteszi mert nagyon szereti pókembert. 

Megkérdeztem tőlük, hogy tudják-e miért vagyunk itt. 

Bebe azt mondta, hogy Lili szülinapja miatt szerinte, Lili pedig csak nézett rám nagy gyönyörű szemeivel, úgy tudja nevelőszülőhöz kerülnek. 

Igen, mondtam, mi vagyunk azok. 

Lili a szája elé kapta a kezét, majd meghatottan összenéztek Bebével! "Jajj de jó úgy megkönnyebbültem! - mondta. Azt hittem gonoszokhoz kerülünk és megint bántani fognak minket!" 

Na ez volt az a pont, ahol alig tudtam tartani magam. Mennyit megéltek ezek a gyerekek. Mennyi bántást, rosszindulatot, hatalomvágyat, nemtörődömséget, és mégis milyen boldogan fogadnak egy-egy apró ajándékot, gesztust. Bebe, aki a szakértők szerint is egy nagyon visszafogott, feszengő, távolságtartó kisgyerek, az ölembe kuporodott ott a padlón. Nézett és csak mosolygott. Ha százszor nem mondta el, hogy KÖSZÖNÖM, akkor egyszer sem. 

 

Kis titkok

 Sokat beszélgettünk, játszani nem nagyon volt mivel....

A padlón ültünk mi 5-en és csak beszélgettünk. A fiúk is meséltek, és Bebe, Lili is sokat. Úgy éreztem mintha Lilit bántaná valami, ezért szelíden megkérdeztem tőle mi a baj. Azt mondta, ha kimennek a fiúk akkor elmondja.

Kiment mindenki.

Ketten maradtunk, Lili aki addig tartotta magát és cserfesen, mosolygósan mesélt, most elpityeredett. Azt mondta, hogy elmond valamit, mert szerinte ha ez kiderül én majd visszaküldöm őt az otthonba, amit nem szeretne, ezért inkább őszinte lesz. Bátorítottam, hogy nekem az az egyik legfontosabb, az őszinteség, mert akkor mindent meg lehet beszélni.

"Van egy betegségem. - kezdte. Ha meghallok hangos férfi hangot, akkor elkezdek sírni, nem tudom abbahagyni. Itt is szokott lenni. Az egyik nevelő bácsi sokszor hangosan beszél, olyankor én mindig sírok. Ő meg nem szereti." 

Igyekeztem higgadt maradni, mondtam neki, hogy semmi baj, és elmeséltem neki az én történetemet.... Elmondtam neki, hogy azok után amit átélt ez nem betegség, hanem sajnos normális,és hagyja kijönni  a könnyeket mert az segít, feloldja azt ami ott maradt. 

"De még egy valami van. Kis titok. Be szoktam pisilni. - mondta" Rámosolyogtam, és mondtam neki, hogy ez meg el fog múlni nagyon hamarosan, ezzel sincs semmi baj, segítek neki amiben tudok, és ez nem ciki nálunk. Nem csúfolódunk egymáson, ezért ha bármelyikőjüknek ilyen gondja van, azt elmondhatja mert segítünk. Azért van a család. Megkönnyebbülten nézett rám, és kikiabált a fiúknak, hogy bejöhetnek mert nekik is el meri mondani, ha nincs nálunk csúfolódás. Fiúk nagyon éretten kezelték a dolgot, büszke voltam rájuk. Megnyugtatták Lilit, és biztosították róla, hogy segítik majd. 

 

 

Búcsú

A sok játék után eljött a búcsú ideje. Lili és Bebe is sírni kezdett. Bebe azt mondta, hogy szerinte nem fogunk visszajönni, pedig nagyon szeretné. 

Ránéztem a nevelőre, aki mondta, hogy bármikor jöhetünk, ezért mivel a fiúknak nem volt másnap iskola, megbeszéltük, hogy másnap is találkozunk. A nevelő szólt, hogy ki is vihetem őket egy picit ha szeretnénk más környezetben ismerkedni, ezért megbeszéltük, hogy fagyizunk egyet. 

Sírások és ölelések között léptünk ki az ajtón. A folyosón minden kis és nagy gyerek kint volt. Nézték Bebét és Lilit. Vajon mit élhetnek át ilyenkor?


A búcsú után félrehívott az egyik vezető, vele korábban nem találkoztam. Szigorú hangon szólt hozzám. "Azért ez most egy idilli helyzet volt, de ne gondolja, hogy mindig ilyen lesz ám. - mondta." Nem gondolom, sőt tisztában vagyok azzal, hogy mivel korban is közel vannak egymáshoz, ezért piszok nehéz lesz. Tudom, hogy mire vállalkozom. 

Hamarosan jelentkezem a folytatással! :)

 

https://www.facebook.com/neveloanyu/?ref=aymt_homepage_panel

@neveloanyu

 

Pussz Nektek

NevelőAnyu

 

Szólj hozzá