2021. aug 02.

Ezek a fránya nevelőszülők.....

írta: NevelőAnyu
Ezek a fránya nevelőszülők.....

 

Fotó: Pinterest

A minap olvastam egy cikket, ami elég nagy felháborodást keltett a nevelőszülők és a gyermekvédelemben dolgozók körében. A cikk címe: Mérgező nevelőszülők-"Mintha család", "mintha szeretet", "mintha kötődés". Aki szeretné úgyis megtalálja, én a tartalmát nem írnám itt le, a címe is elég beszédes.

Még mielőtt belekezdenék a valódi mondanivalómba, elmondanám, hogy NEM, MI NEVELŐSZÜLŐK NEM VAGYUNK SZENTEK. És nem is  gondoljuk, hogy azok lennénk. Legtöbbünknek megvan a saját belső motivációja amiért ezt a hivatást választotta, ahogy megvan annak is aki pszichológus lesz, vagy kőműves, szobafestő, infomatikus stb. Sőt az óvónőknek és a bölcsődei gondozóknak is van belső motivációja amiért azt a szakmát választották amit. Ők is hatással vannak a környezetükre, mégsem gondolom egy pszichológusról sem pusztán a motivációja miatt, hogy mérgező lenne, bár most kicsit elbizonytalanodtam. És igen, ezekért a munkákért munkabért fizetnek, mert az ember sajnos ebből él. Akármennyire szeret valaki tanítani, ha nem kapna érte fizetést valószínűleg nem csinálná napi 10 órában mert éhenhalna. Ennyire egyszerű. Lehet bántani azokat a nevelőszülőket akiket az is motivál, hogy fizetést kapnak érte, de azt gondolom az nagyon merész kijelentés, hogy "kifizetődő". Hát én leírom. NEM AZ. Puszta számok amikről beszélek, nem nagy tudomány de mégcsak nem is szakma.  Az ellátmány, amiből a gyermeknek minden havi kiadását fedezni kell pl. étel, ruha, rezsi ráeső része, gyógyszer, iskolai, óvodai holmik, különórák, nyaralás, pszichológushoz, pszichiáterhez vagy egyéb szakorvoshoz hordás, "neadjisten" gyermektábor - egyszóval MINDENT IS - az a normál szükségletű gyermekeknél 45 ezer Ft, a különleges szükségletű gyermekeknél pedig 52 ezer Ft plusz a családi pótlék. (Arról megint csak nem beszélnék, hogy ahhoz, hogy nevelőszülő lehessen valaki eleve olyan környezettel kell rendelkeznie ami ezt lehetővé teszi.) Lehet számolgatni, hogy ha még emellé hozzávesszük, hogy minden hónapban minimum kétszer kapcsolattartásra kell vinni, ami legtöbb esetben messzebb van mint 60 km, akkor az valóban a gyermekre megy-e el. IGEN. SŐT. A nevelőszülők nem munkaviszonyban vannak, csupán jogviszonyuk van. Az említett cikk állításaival ellentétben pedig már nincs ilyen, hogy "hivatásosok", mert mindenki egyformán részesül ezekben  a díjazásokban. Nevelőszülő van, pont. 

  • A nevelőszülő alapdíja havonta 2021-ben 50.200 Ft. Kiegészítő díja havonta gyermekenként 33.480 Ft.

Lehet számolgatni. 3 gyermek nevelése esetén sem éri el a minimálbért, ami 2021-ben 167.400 Ft. Szerintem nem kell hozzá nagy tudomány, hogy rájöjjünk, ez nem az a szakma amivel meg lehet gazdagodni. Arról már nem is beszélnék, hogy a nevelőszülői családokban nevelkedő gyermekek traumatizált, sérült, sokszor fogyatékkal élők (ami sokszor később derül csak ki). Így a gondozásuk sem egyszerű feladat, nagyon sok nevelőszülő emiatt nem vállal mellette más munkát, mert egész egyszerűen nem tud. De vajon miért is kéne? Hiszen elvileg a bölcsődei gondozók, óvónők sem keresnek jó esetben másodállást, sőt a lakásotthon nevelők sem, mert tőlük nem várja el a társadalom, hogy puszta gyermekszeretetből és hivatásból gondozzák a csemetéinket. (Hozzáteszem ők sincsenek túlfizetve.) Én hálás vagyok nekik, amiért jó kezekben tudom a gyerkőceimet, amíg én dolgozom. Fizessék is érte meg őket. (Tudom tudom az is kevés.) 

Elfogadom mások véleményét, akkor is ha az eltér az enyémtől, vagy akár a többségtől. Azonban itt felmerült bennem pár kérdés. Az elmúlt években jópár örökbefogadást láttam megvalósulni, közvetve végig követtem a folyamatát, láttam a  nevelőszülői oldalt és láttam az örökbefogadó szülőkét is. Az egyik leggyakoribb félelem, ami az örökbefogadó családoknál felmerül az pontosan az, amit a hölgy is említ a cikkében, csak épp egy másik szemszögből. Azt állítja, hogy a nevelőcsaládokból kikerült gyermekeket sokkal nehezebb örökbeadni, könnyebb a csecsemőotthonokból örökbefogadni. Ezzel nem értek egyet. Én láttam hospitalizált, teljesen kötődési  zavaros gyermeket aki közvetlenül a gyermekotthonból nevelőszülőhöz került. Egy gyermekotthon, hiába tesz meg mindent a gyermekekért, mégsem tudja helyettesíteni a családot, az állandóságot, hiszen elég gyakori a fluktuáció. Mindamellett nyilván nem családként funkcionálnak, hanem GYERMEKOTTHONként, ezért is ez a nevük. Gondozzák, nevelik őket legjobb tudásukszerint és sokszor erejük felett. DE ez sokszor nem elég ahhoz, hogy egy kisgyermek képes legyen a biztonságos kötődésre. Miért fontos ez? 

Egész egyszerű. Aki tud biztonságosan kötődni, képes a szeretetre és annak elfogadására, az képes lesz ugyanezzel a ragaszkodással kötődni majd az örökbefogadó szülőkhöz is. Ez minden szakmai álláspontot képvisel a gyermekvédelemben. Nem általánosítok, mert vannak olyan gyermekek akik születésüktől fogva, vagy pár hónapos koruktól élnek nevelőcsaládokban, és 4-5-6 éves korukban próbálják őket örökbeadni, ami nem minden esetben sikeres. Ez vajon a nevelőszülő hibája? (És vajon keresztre kell-e feszíteni azt a nevelőszülőt, aki ilyen esetben örökbefogadná a gyermeket?)

Mikor belépek egy gyermekotthon ajtaján, és "odarepülnek" a gyerekek, tudom, hogy az a gyermek a legsérültebb, aki rögtön azt kérdezi: "Leszel az anyukám? Szeretlek." Ezt a  legtöbb szakmabeli tudja. Ez a gyermek nem kötődik biztonságosan senkihez. Ha egy óra múlva egy másik felnőtt lép be azon az ajtón, tőle is meg fogja kérdezni. Ezt egy nevelőszülőnek, vagy egy örökbefogadó szülőnek (bár a nagyobb gyermekek sokkal kisebb eséllyel indulnak itt Magyarországon), óriási feladata lesz, hogy helyrehozza. 

Nagyon sok gyermekkel találkoztam az elmúlt lassan 4 év során. Gyermekotthonokban, lakásotthonokban, nevelőcsaládokban, befogadó otthonokban. Őszintén mondom, hogy amilyen állapotban a gyermekek oda bekerülnek a vér szerinti családból, arra még sokszor a nevelőszülők sincsenek felkészülve. (És nem, nem azért mert alig tanultak róla, hiszen KÖTELEZŐ AZ OKJ-s végzettség, most pedig majd az új rendszer szerinti végzettség ami NEM 60 óra. Hanem egész egyszerűen azért, mert erre lelkileg nem lehet felkészülni, mikor egy ilyen állapotban lévő gyermeket látsz először. Mikor azt sem tudod hol érj hozzá, mert a bőre sebes, rühes, gennyes, fáj neki, ahol pedig nem a rüh van jelen, ott a kék-zöld foltok tündökölnek rajta, nem tudod hol okozol neki fájdalmat egyetlen érintéseddel.) Rühesen, tetvesen, sebesen, őrjöngve, alultáplálva, alulszocializálva....... Remegve, üvöltve, önkívületi állapotban mert pl. ő maga is függő...........Nem, ezzel nincs tele a média. Nincs benne  a napi hírekben, de sajnos ezek a gyermekvédelemben a mindennapok. Nem csak a nevelőszülőknél, hanem a lakásotthonokban, gyermekotthonokban, csecsemőotthonokban, befogadó otthonokban. Mindenhol ahová a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek kerülnek. Lehet szidni a nevelőszülőket. Biztosan erre is megvan az oka annak aki ezt teszi. De lehet utánuk csinálni. Lehet utána helyrehozni a hozott traumákat, sérüléseket, fizikai tüneteket. Lehet ugyanúgy napi 18-20 órát azzal foglalkozni, hogy ezek a gyermekek helyrejöjjenek, és a legjobb esetben végül örökbefogadó családhoz kerülhessenek, ha nincs esélyük a hazagondozásra. Mert bizony ezek a gyerekek legtöbbször nem azért kerülnek be a rendszerbe, mert anyuka, apuka szegény és nem tudja ellátni, vagy mert fiatal és nem képes nevelni. Nem. Nagyon sok a drog- és alkoholfüggő szülő van, aki már az 5., 6. gyermekét szüli és sorban kerülnek be a rendszerbe, vagy nagyon sok olyan gyermek van aki valamilyen módon bántalmazott, és sajnos a legbrutálisabb módokon. Nagyon sok szülő próbálja bántani magát, hogy elvetéljen, de nem sikerül, így a sérült gyermeke szintén a rendszer rabja lesz. Miért a rabja? Vajon hány örökbefogadó szülő, vagy örökbefogadásra váró szülő tenné fel a kezét, hogy vállalja a gyermek gondozását, ha tudná, hogy anyuka a terhessége alatt végig drogozott, folyamatosan elkötötte vagy ütötte a hasát, hogy ártson a magzatának, de ő mégis megszületett? Vajon hányan vállalnák azt, hogy ezeknek a tetteknek milyen hatásai lesznek a gyermekre, és vállalják azt, hogy ennek ellenére, legyen az bármilyen fogyatékosság vagy neurológiai fejlődési zavar, felneveli és sajátjaként neveli őt? Senki sem hibáztatná őket és nem is hibáztatja, hogy nem teszik.

Azonban vajon ha a nevelőszülők mérgező hatással bírnak a gyermekekre akiket gondoznak, akkor miért is van szükség rájuk? Miért van az, hogy a gyermekotthonok sokszor túltelítve próbálják felkeresni azokat az elvetemült mérgező nevelőszülőket akik még ezen a pályán maradtak, hogy segítsenek és fogadjanak gyermekeket?  Vajon miért van az, hogy amikor egy gyermek a lehető legrosszabb állapotában bekerül a rendszerbe és nevelőcsaládba kerül, és pl. lemondtak róla a szülei, tehát örökbeadható lenne, mégis hagyják, hogy a nevelőcsaládok tegyék rendbe a lelkét és a testét, hogy egyáltalán esélye legyen örökbe menni? 

Én azt gondolom, és ezt hangsúlyozom, hogy SAJÁT véleményem az, hogy nem lehet egy gyereket "mintha" szeretni. Szeretni lehet. És az a gyermek és az a nevelőszülő kötődni fog. Igen. És pontosan ezért, mert a nevelőszülő SZERETI a gyermeket, a legjobbat fogja akarni neki. Ha az a legjobb, hogy örökbefogadó családba kerüljön, akkor abban fog segíteni. Ha az, hogy hazagondozzák akkor abban. Ha pedig nála nevelkedik fel, akkor abban. Mert nem lehet távolságot tartani napi 24 órában az év 365 napján folyamatosan, és nem is kell. Szeretni kell. 

Én tisztelem az örökbefogadó szülőket, ismerek jópárat. Elismerem őket, hiszen azoknak a gyermekeknek, akiknek hazafelé nem vezet az útjuk, ők jelentik a jövőt és a biztonságot. Bízom benne, sőt tudom, mert láttam, tapasztaltam, hogy sok olyan szakember is van a gyermekvédelemben, akik jól látják annak működését, a rendszer hibáival együtt, de mégis segítik az örökbefogadó szülőket. Mert szükség van rájuk. Ugyanúgy, ahogy szükség van a nevelőszülőkre is. Most Magyarországon talán jobban mint eddig bármikor. Én nagyon bízom benne, hogy annak ellenére, hogy ez a hivatás vagy szakma ha úgy tetszik, a megbecsületlensége ellenére tovább él majd. Mert szükség van rá. Szükség van azokra a nevelőszülőkre (nem, itt nem magamról beszélek, hanem a Magyarországon élő több ezer nevelőszülőről), akik elviselik azokat a pofonokat amiket nap mint nap kapnak, elviselik azt a sok valótlan állítást ami őket minősíti, mert bizony sok száz gyermeket látok akiknek ők jelentik a CSALÁDOT. 

Kérlek kedves nevelőszülők, maradjatok mindig ilyenek! :) 

Pussz Nektek

NevelőAnyu

 

 

 

Szólj hozzá

anya gyereknevelés gyermekvédelem nevelés önbizalom szabadon törődés nevelőszülő szeretve nevelni nevelőanyu neveltgyermek egyedülállóanya egyedülnevelni államigondoskodás