2018. jan 19.

Bevásárlási katasztrófa

írta: NevelőAnyu
Bevásárlási katasztrófa

Boltban a nevelt gyermekekkel

 

 

 

 

Bár több nevelőszülő kollégám is figyelmeztetett, ne menjek nevelt gyerekekkel együtt boltba, én mégis úgy gondoltam, hogy gond nélkül bevállalom velük a nagy bevásárlást. Egyedüli szülőként amúgy sincs túl sok választási lehetőségem.

Mielőtt beléptünk a hipermarketbe, átvettük a szabályokat. L és Zé már rutinosak, tudták mi az amit lehet és mi az amit nem. Lili és Bebe viszont még nem igazán jártak ekkora boltban, fogalmuk sem volt, hogy ilyen egyáltalán létezik, ezért mindent átvettünk pontról pontra. Az első meglepetés akkor érte őket, mikor a forgóajtó elé értünk. Nagy csodálattal bámulták a pörgő monstrumot, míg a rohanó tömeg már türelmetlenül gyűlni kezdett körülöttünk. Gyorsan elmagyaráztam nekik hogy is működik, fogtam a kis kezüket, de a biztonság kedvéért Zé 3-szor is körbement, hogy bemutassa nekik. Nagy nehezen, a kocsival és a két gyerekkel a kezemben bekászálódtunk a forgóajtóba, mikor is Bebe elkezdtett visítani, hogy "BERAGADTUNK, BERAGADTUNK!". Felkaptam gyorsan, és mutattam neki, hogy már kint is vagyunk. Megnyugodott, de azért mérgesen nézett az ajtóra. Akkor eldöntöttem, hogy visszafelé az automata nyílós kapunk megyünk majd...

Beértünk a vásárlótérbe. Fél másodperc alatt köddé váltak az előtte átvett "szabályok", köztük az, hogy egymás mellett maradunk végig. Bebe és Lili két különböző irányt vettek, Zé Lili után, L pedig Bebe után rohant. összeszedtem őket, majd újból bepróbálkoztam a már említett szabályokkal, illetve, hogy tessék őket komolyan venni mert bizony itt nagy a tér, sok az ember és könnyen elveszhetnek. Megfogtam Bebe bal kezét, rátettem a bevásárlókocsira, és elmagyaráztam neki, hogy amíg ki nem érünk újra az autóhoz, addig el ne engedje azt, úgy biztonságban lesz. Bólogatott és mondta, hogy rendben. Kétszer visszakérdeztem érti-e, de mindig elmondta, hogy érti, mutatta a kezét, hogy fogja a kocsit és le sem veszi onnan. Mondtam nekik, ha valamit meg szeretnének nézni, akkor szóljanak és együtt odamegyünk de senki nem fut sehova.

Nyugtáztam, hogy akkor innentől nyugalom lesz és szépen rendezetten megvehetünk mindent ami kell, nem kell aggódnom semmi miatt. A kocsi mellett állva a fejemet jobbra fordítottam, hogy Lilivel is lebeszéljem értette-e a feladatot, de mire visszanéztem előre, Bebe eltűnt.

Teljesen nyugodtan sétált egy idegen családdal tőlem 2 méterre, jobb kezét a család kocsiján pihentetve. Utána rohantam, szóltam neki:

- Bebe, miért mentél el? Megbeszéltük, hogy fogod a kocsit!

Mire ő mérgesen rám nézett:

- Anya, miért nem szóltál, hogy kicserélted a kocsit????!!!

A többiek kuncogtak, én is, megöleltem Bebét és megbeszéltük, hogy inkább a kezemet fogja, az a biztos. Hiába mondtam neki, hogy ő fogta meg a másik kezével a másik család kocsiját, nem engedett abból, hogy ő bizony el sem engedte a kezével a mi kocsinkat amióta odatettem. Ilyenkor nem lehet meggyőzni. Ha ő úgy gondolja, hogy valami piros, akkor az piros, még ha egyébként valójában zöld is. Makacs kis természete van, és egy külön kis világa, amiben néha elkalandozik. Imádom ilyenkor amiket mond!

Legutóbb 1 órán át beszélgettünk arról, hogy tavasszal be szeretném építtetni a külső teraszt. Elmondtam milyen falat építenének oda, hol lenne az ablak, az ajtó, és mire használnánk. Velünk volt L is, mert érdekelte a téma, és Bebe is végig hallgatta, közbe kérdezett, hogy akkor itt lesz az ablak ugye? Persze mindenre feleltem. Miután mindent kitárgyaltunk közel egy órán át, Bebe rám nézett és megkérdezte:

- Anya, most akkor te behozod a teraszt?

 Imádom . :)

Na de vissza a vásárláshoz. Nagy nehezen (közel 20 perc után) még mindig a bejáratnál toporogtunk, viszont már egyben volt a csapat ezért elindultunk. L és Zé rutinosan nézték mi merre van, őket el is küldtem egy-egy dologért, hogy ne kelljen minden sorba bemenni. Az emberek amúgy is furcsa pillantásokkal követtek minket. 

Bebe minden egyes holminál megállt, és megkérdezte: EZ MI? 

Elérkeztünk a gyümölcsökhöz, ahol mondtam nekik, hogy mindenki tegyen egy zacskóba 2-3 darabot abból a gyümölcsből amit szeretne megenni. Zé és L rohantak a banánhoz és a narancshoz, Lili pedig kinézett magának egy ananászt. Mindegyik gyerekre figyeltem, nehogy szem elől veszítsem őket. Bebe ott állt mögöttem, halkan dudorászott. 

Megfordultam, hogy megkérdezzem mit kér, mire látom, hogy már egy zacskót tart a kezében amibe az 5. citromot teszi bele. Ránéztem és kérdeztem:

- Bebe ennyire szereted a citromot? 

- Anya, én almát pakolok.

Én: - Kicsim, az citrom, az alma a másik oldalon van. Ez citromsárga, tudod ilyet szoktunk csavarni a teába. Az alma pedig piros vagy zöld, amiket szeretsz. 

Bebe: - Anya hagyjál, mondom, hogy ez alma!!!!

Hangosan kiabált és dühösen nézett rám. 

Szigorúan morrant is egyet, és a lábát toppogatva tette bele a citromokat a kocsiba. Közben a többiek is visszaértek, kérdezték miért vettem ennyi citromot. Bebe meg sem várta a választ, elkezdett kiabálni, hogy EZ ALMA ÉRTSÉTEK MÁR MEG! 

Ráhagytuk. Azért elárulom, otthon nagy volt a döbbenet. :) Utólag már megértettem, hogy az egyik házi feladatában ahol rajzolni kellett, miért nem hasonlítottak azok a citromok a valódi gyümölcsre.

Minden sornál, minden árunál megálltunk, elmondtam mi micsoda. A sajt, a vaj, a túrórudi, a joghurt, a szalámik, a húsok, az édességek. Szívük szerint mindent hazavittek volna. Láttam rajtuk, hogy azt sem tudják merre menjenek és merre nézelődjenek annyi inger értre őket hirtelen. 

Mikor a ruhákhoz értünk, Bebe hirtelen felkiáltott és elkezdte húzni a kezem egy irányba. Kérdeztem tőle hová is megyünk, de nem szólt semmit. Odaértünk a pizsamákhoz, Bebe rámutatott egy szép, puha köntösre, majd elkezdett kiabálni:

- Anya ezt meg kell venned!!!

-Miért, Szívem?

-Mert ez a palástod! Te vagy a királylány! 

 Ohhhh hát lehet ettől nem elolvadni?? :)

Nagyon zajosan végig értünk a sorokon, sok sok szempár követett minket végig, volt aki mosolygott, volt aki diskurzusba kezdett a társával "minek szült ennyi gyereket". De mi csak mosolyogva mentünk tovább és mindent kommentáltam, hogy mi micsoda. 

Lili már járt korábban boltban, sokszor egyedül, többször úgy, hogy valaki más fizetett helyette, neki nem volt mivel. De leküldték, és vinnie kellett ennivalót a családjának. Ő már tudta, hogy a boltban nem lehet mindent levenni, mert azért fizetni kell. Tudta, hogy vannak drágább és vannak olcsóbb dolgok. Elmondta, hogy tudja, hogy 3 darab zsemléért elég volt ha valaki a kocsiból odaadta a 100-ast neki. Sok esetben így gyűjtötte össze azt amennyi kellett. Most is mindenre rákérdezett, hogy kérhet-e, persze a legtöbbre nem tudtam nem-et mondani. 

Bebe pedig élvezte a bolt varázslatos pompáját, teljesen elrepítette egy másik világba. Mikor a pénztárhoz értünk nagyon meglepődött, hogy pénzt kell adnunk azokért amiket a kocsiba tettünk. Viszont mikor fizettem, és a pénztároshölgy odaadta nekem a visszajárót, nyugtázta, hogy mégis csak jól jártunk, mert többet kaptunk vissza mint amennyit adtunk. :) 

 https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

terápia anya gyereknevelés szorongás gyermekvédelem kineziológia stresszoldás önbizalom egyedül szabadon coaching lélekbúvár önállóság life coach szeretve nevelni