2018. jan 01.

Az áttörés a nevelt gyermekeknél - és az állatterápia hatása

írta: NevelőAnyu
Az áttörés a nevelt gyermekeknél - és az állatterápia hatása


 

Azok számára, akik az emberiségben való hitüket, bizalmukat teljesen elveszítették, az egyik legjobb lehetőség a traumák feldolgozására az állatterápia. Ő nem ítélkezik, nem bánt, nem szúr hátba, nem aláz meg, nem él vissza a bizalmaddal. 

Nálunk fenn áll az a szerencsés helyzet, a saját gyengeségemből adódóan (minden menthető állatot hazahoztam az elmúlt években), hogy nem kell messze mennünk az állatok szeretetéért. 

 Sok volt közöttük akiket bántottak, megvertek, eldobtak (erről már korábbi írásomban olvashattatok), de mára mindegyikük egészséges és boldog. Ami megkülönbözteti őket egy átlagos életű állattól, az az empatikus képességük. 

Azt gondolom, hogy ahhoz az áttöréshez ami Bebénél bekövetkezett nagy szerepük volt. Ők voltak azok, akikhez csak odabújt szavak nélkül, akik biztonságot adtak minden nap számára, akikkel el lehetett vonulni és összebújni anélkül, hogy bármit mondani kellene. Bennük Bebe azonnal bízott. Tudta, hogy ők nem fogják bántani. Bennem akkor még nem volt ekkora bizalma. 

A macskákat bár öncélú, makacs állatoknak tartják,én nem ezt  érzem, látom. Mindegyikük tudja, mikor és kinek van rájuk szükségük. Bebét Zora vette pártfogásba. Minden nap odament hozzá az ágyába, és vele volt. Ez azóta szűnt meg, mióta Bebe már bennem is bízik és hozzám bújik inkább ha baj van. 

Korábban is nagyon foglalkoztatott az állatterápia, a lovasterápiába volt szerencsém beletanulni alap szinten, viszont nagy vágyam, hogy elvégezhessek egy habilitációs állat képző tanfolyamot. Azt gondolom, hogy ezzel a módszerrel akár a gyermekotthonokban élő nagyobb, kamaszgyerekeknek is lehetne segíteni, közelebb kerülni hozzájuk. Az érzelmi kötődés hiányát az állatok tudják leginkább kezelni. 

 

Bebe a csendes kisherceg

 

Bebe sokkal csendesebb, visszahúzódóbb mint Lili. Az első pár napban azt hittem, hogy nem hall rendesen, mert hiába kérdeztem tőle teljesen általános dolgokat pl. mit szeretnél enni, nem válaszolt. Annyit nagy nehezen mindig elértem, hogy kapjak legalább egy bólogatást, de nem volt egyszerű. Szót fogadott mindenben, de senkivel nem beszélt, senkihez nem szólt. Míg Lili már az első napon megkérdezte hívhat-e anyának, elmesélte szinte az egész életét, addig Bebéről semmit nem tudtam. Kedvesen mosolygott mindig ha finom volt az ebéd, átölelt ha elmentem mellette, de nem beszélt. 

Zé és Lili nagyon egymásra találtak már az első napon, ezért ők külön is nagyon jól eljátszanak. Bebét viszont L karolta fel. Igaz, hogy már ismerte a nagytesó szerepet, de Zé teljesen más volt számára, inkább egy "veszélyforrás" (mindig elvette  a játékait), nem pedig egy kistesó akit tanítgatni lehet. Bebét viszont lehet, sőt igényli is.  

Bebe 7 éves, és okos, de a körülményeiből adódóan sajnos sok hétköznapi dolgot nem ismer. Minden étkezésnél meglepi, hogy mi miből készül (pl. egyik nap teljesen megdöbbent, hogy a hagyma az a földben terem, és nem én készítem), az alapvető eszközöket, játékokat csodálkozva fedezi fel mint egy 3 éves, aki mindig megkérdezi, hogy "MI EZ?".

L is és én is nagy türelemmel mondunk el neki mindent. Ha L látja, hogy én épp valaminek a közepén vagyok és nincs időm válaszolni, vagy nem tudok (mert pl. tésztás a kezem és anélkül nem tudom megmutatni, hogy működik a reszelő), akkor megteszi helyettem. Nagyon meghatott ez a hozzáállás részéről, és azt gondolom, hogy Bebének nagy szerencséje van, hogy tőle tanulhat. L látásmódja, életszemlélete nagyon tiszta, őszinte és folyamatosan fejlődni akar. Imád olvasni, és 11 évesen programokat ír, mindene a programozás. 

Az első amit Bebe megtanult tőle, az a legózás volt. Nem tudta mit kell kezdeni a kis apró műanyag darabokkal. Ámulattal figyelte, hogy épül fel egy hatalmas hajó, vagy autó azokból a kicsi elemekből. L mindent megmutatott neki, építés közben folyamatosan magyarázta mit csinál, így Bebe hamar rájött, hogy ő is meg tudja csinálni. L segített neki. Először egy kis házat, majd kis autót. 3 nap múlva Bebe önállóan szerelt össze egy bonyolultabb repülőt, és hatalmas örömmel vitte körbe a lakásban, megmutatva mindenkinek, hogy mennyire ügyes. 

Nem győztem dicsérni és elmondani neki mennyire büszke vagyok rá! Bebére is és L-re is!

 

 Az áttörés 

 

4 nap kellett az áttörésig. Megint a mágikus fürdőszoba tette meg a hatását. Bebe mindig hív, hogy míg fürdik menjek oda mellé és beszélgessünk. Ez addig a napig abból állt, hogy ő feküdt elnyújtózva a meleg vízben, én pedig mellette ücsörögtem a padlón és meséltem. Úgy gondoltam, ha én mesélek a mi életünkről, talán egyszer majd ő is mesél nekem a sajátjáról. Főleg, mivel a két szál most már összeforrt. 

Azon a napon nem igazán voltam jól. Sajnos miután idejöttek, másnap már 40 fokos lázam lett és alig volt hangom. Akkor is még erőtlen és gyenge voltam. Bebe beszállt a kádba, és azonnal elkezdett mesélni. Elmondta, hogy mennyire jól esik neki a fürdés, hogy nincs meghatározva mikor moshat hajat, hanem azon a napon mos amikor csak szeretne. Ha minden nap akkor minden nap. Elmondta, hogy mennyien bántották az otthonban, és mennyire félt, hogy majd ott is fogják ahová kerül. De már nem fél. Rám nézett és azt mondta: "Anya nálad a legjobb lenni! "

Soha nem mondta előtte, hogy anya, főleg mivel már előtte elhatároztam, hogy úgy hívnak majd ahogy akarnak. A kisebbeknél természetes a környezetemben, hogy anyának hívják a nevelőszülőt, de ők már nagyok, eldönthetik mit szeretnének. Ahogy nekik kényelmesebb.

Nagyon meghatottak a szavai, mert tudtam mennyi mindent kellett leküzdenie ahhoz, hogy kimondja őket! Örültem, hogy végre ő is azt érzi, megérkezett, otthon van, biztonságban. 

 

https://www.facebook.com/neveloanyu/

Pussz Nektek

NevelőAnyu

 

Szólj hozzá